"A düh egy negatív érzés, de nem szükségképpen rossz. Erősebbé teszi az embereket, arra sarkallja őket, hogy álljanak ki azért, amiben hisznek" - mondja Brad Bushman, az Ohiói Egyetem professzora, aki legfőképpen a düh , az agresszió és az erőszak vizsgálatával foglalkozik. Gondoljunk csak bele, milyen óriási szerepe van a haragnak a különféle társadalmi akciók során, hogyan képes motiválni minket arra, hogy javítsunk azon, ami szerintünk nem megfelelő. Ráadásul ezzel másokat is arra ösztönzünk, hogy hozzánk hasonlóan ne hallgassanak. A harag azonban csak bizonyos szintig normális, és ha nem vigyázunk, egészségtelen mértékűvé válik, és könnyen megmérgezhet minket.
Amikor dühösek vagyunk, az agy prefrontális kérge - ami a tervezésért, az irányításért és kognitív folyamatokért felelős - helyett a reflexívebb hátsó területek veszik át a "hatalmat", ezért is nehéz haragosan nyugodtnak maradni, jó döntéseket hozni. Ilyenkor beindulnak a hormonális és kardiovaszkuláris reakciók: a szervezet extra mennyiségű koleszterint és katekolamint termel, amivel azonban elősegíti a szívben és a nyaki artériákban a zsírlerakódások képződését.
Nem csoda, hogy aki túlságosan forrófejű, az nagyobb valószínűséggel kap szívrohamot, mint az, aki nyugodtabb típus - vagy tudja kezelni a haragját. Egy tanulmányból például, amelyet 2015-ben publikáltak az European Heart Journal: Acute Cardiovascular Care című folyóiratban, kiderült, hogy a szívroham kockázata 8,5-szer nagyobb egy intenzív dühkitörést követő két óra alatt. A harag ráadásul a kortizol stresszhormon szintjének abnormális növekedését is okozhatja: hosszan tartó és gyakori dühkitörések esetén az idegrendszer egyes részei túlzott mértékben aktiválódnak, ami idővel negatív irányba befolyásolhatja az immunrendszer működését.
A fentiekből látható tehát, hogy mindenképpen szükség van dühünk irányítására, kezelésére. De hogyan lehetséges a harag kordában tartása? A The Healthy tippjeiből válogattunk.
Távolságtartás, stresszcsökkentés, sport
Az első és legfontosabb, hogy ismerjük meg magunkat - pontosabban azt, milyenek vagyunk, ha haragszunk, mi jelzi, hogy kezdünk túlságosan is dühbe gurulni. Így könnyebb lesz időben lehűteni magunkat, és két lépés távolságot tartani a szituációtól, úgy tekinteni a helyzetre, mintha nem lennénk érintettek. Ugyancsak segít, ha nem támasztunk óriási elvárásokat a világ és mások felé; ha ugyanis túlságosan "fölélövünk", szinte biztos, hogy csalódni fogunk, a csalódás pedig könnyen felkorbácsolhatja érzelmeinket.
Ha provokálnak minket, ne menjünk bele a játszmázásba, és ne dühöngjünk túl sokáig a történtek miatt. Utóbbival csak azt érjük el, hogy tovább tápláljuk a haragunkat, és még nehezebb lesz megnyugodnunk. Nagyon hasznos lehet, ha megtanulunk valamilyen stresszcsökkentő módszert. A meditáció, az autogén tréning vagy a légzéstechnikák rendszeres gyakorlásával a legkiélezettebb szituációban is képesek leszünk hideg fejjel gondolkodni, és megérthetjük a haragunk mögött álló okokat, a düh miértjét. Már napi pár perc relaxáció is jótékonyan hathat!
Segíthet a düh levezetésében, ezáltal kezelésében a sport. Menjünk el futni, jógázzunk egyet, vagy ugorjunk le az edzőterembe, és amellett, hogy útját álljuk a haragnak, igazán pozitív érzésekkel töltődhetünk fel. Fontos a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás is: egy 2020-as tanulmány, amelyet a Sleep című folyóiratban publikáltak, rámutatott, hogy azokon a napokon, amikor nem alszunk jól, hajlamosak vagyunk dühösebbek lenni, szemben azokkal a napokkal, amikor kielégítően pihenünk.
Van, amikor már csak szakember segíthet
Sokak által használt praktika, hogy ha dühösek egy szerettükre, ismerősükre, családtagjukra, akkor maguk elé képzelnek egy olyan múltbeli eseményt, amely közös és jó élmény - ez segít visszafogni a haragot, könnyebben elengedni a sérelmeket, nem belemenni a vitákba. Végezetül pedig: ha úgy érezzük, már minden lehetséges módszert kipróbáltunk, mégsem sikerül úrrá lenni a dühön, érdemes lehet bejelentkezni egy szakemberhez, aki terápia keretében orvosolja a problémát. A kognitív viselkedésterápia révén például időben felismerhetjük a veszélyes triggereket, a torz gondolkodásmintákat (például, hogy úgy hisszük, fenyegetőbb helyzetben vagyunk, mint valójában, vagy hogy egy adott illető ellenséges viselkedésének mi vagyunk a célpontjai, holott ez nem így van), és kontrollálhatjuk a reakciónkat.
