A kutatók arra voltak kíváncsiak, mit gondolnak az emberek a nyugdíjról, hogyan készülnek fel az átmenetre, és milyen érzés, amikor már nem kell órára kelni és munkába járni. A Teresa Amabile professzor által vezetett pszichológus csapat 3 amerikai nagyvállalat szakembereivel ült le beszélgetni. Az alanyok között voltak olyanok, akik még nem akartak nyugdíjba menni, és egyeseknek kevesebb mint egy évük volt hátra a visszavonulásig. Néhányan pedig épp akkor kezdték a nyugdíjas éveket - közülük 12-en azt állították, nem ezt várták a nyugdíjas éveiktől.
Nehéz az átállás
"Az emberek eleinte úgy érzik magukat, mintha szabadságon lennének. Ez a boldog, már-már eufórikus állapot tarthat napokig, hetekig, vagy akár hónapokig is. Aztán egyszer csak elkezd beszűrődni az életükbe a valóság, és kezdik úgy érezni, hogy ez az egész - mármint a nyugdíjas élet - olyan, mintha igazából nem is a saját életüket élnék" - magyarázta a professzor. Az érintetteken ilyenkor úrrá lesz a bizonytalanság. Sokan kétségbeesnek, mert nem tudják, mihez is kezdjenek. Olyan metaforákkal írják le az állapotukat, mint például "leugrottam egy szikláról" vagy "ürességbe léptem".
Viszont nem mindenkiből vált ki ilyen vagy ehhez hasonló érzéseket a visszavonulás . Vannak olyanok is, akik boldogan mennek nyugdíjba. Hogy ők mit csinálnak másként? A kutató szerint az egyik legfontosabb dolog, hogy van egy adott napirendjük akkor is, amikor már nem kell bejárniuk dolgozni. Tudják, mit fognak csinálni az adott napon, és vannak terveik a következő hetekre és hónapokra.
A nyugdíjba vonulás stádiumai
A szakemberek szerint a nyugdíjba vonulást négy szakaszra lehet bontani. Első az elhatározás, hogy nyugdíjba megyünk. Ezt követi a munkáról való leválás, majd az új életstruktúra kialakítása, és végül ennek az életstruktúrának a megszilárdítása.
Az egyik legnehezebb talán a második pont, hiszen nem mindenkinek könnyű eltávolodni a munkától - különösen azoknak nem, akiknek a hivatása mindig is fontos tényező volt abban, hogyan tekintenek önmagukra, és hogyan értékelik saját magukat. Nekik a nyugdíjazással együtt arra is kiemelten fontos gondolni, hogyan fogják "behozni" a munkát az életükbe ezután. Egyesek például önkéntes munkát vállalnak, vagy egy új szabadidős tevékenységbe fektetik azt az energiát, amit korábban a munkára fordítottak.
Azonban az sem ritka, hogy valaki a nyugdíjkorhatár elérése után is tovább dolgozik, esetleg részmunkaidős állást vállal. A lényeg, hogy mindenki olyan tevékenységekkel töltse meg a nyugdíjas éveit, amelyektől jobban érzi magát.
