A tanulmány szerzője, Omri Gillath pszichológiaprofesszor szerint kapcsolat van aközött, hogy hogyan nézünk a tárgyakra, illetve emberi kapcsolatainkra. Ha sokat utazunk és költözünk, lecserélhetőbbnek tartjuk tárgyainkat, bútorainkat, könyveinket, autónkat is. Gillath és társa, Lucas Keefer (a University of Dayton kutatója) négy vizsgálat során azt mutatták be, hogy ezen mentalitás az emberi kapcsolatokban is megfigyelhető.
Főbb megállapításaik szerint a tárgyakhoz hasonlóan az embereket is „eldobhatónak” vagy „lecserélhetőnek” tarthatjuk. Ha korábban ahhoz szoktunk hozzá, hogy többet utazunk, nagyobb hajlandóságunk van arra, hogy megszabaduljunk tárgyainktól, illetve megszakítsunk barátságokat, akár párkapcsolatokat is. Ha megnöveljük egy ember mobilitásának érzetét, fokozódik a hajlandósága arra, hogy megváljon mind a tárgyaitól, mind emberi kapcsolataitól.
Mindez ráadásul egyre általánosabbá válik, ugyanis ha kollegiális, baráti és romantikus kapcsolatainkat is ki- vagy felcserélhetőek, akkor probléma esetén hajlamosak inkább otthagyni kapcsolataikat az emberek ahelyett, hogy megpróbálnák megoldani.
Ez egyéni és társadalmi szinten egyaránt rosszabb irányba befolyásolja életminőségünket – igazán minőségi kapcsolatot ugyanis csak hosszútávú, mély, kidolgozott viszonyból lehet kiépíteni. Ráadásul ha társasági kapcsolatainkra úgy tekintünk, hogy eldobhatóak, kisebb eséllyel kapjuk meg a minket körülvevő emberektől azt a figyelmet, megértést és bizalmat amire szükségünk van. Emiatt pedig fizikai és mentális egészségünk is romolhat.
Forrás: Science Daily
