Egy átlagos családban több tucat műszaki cikket használnak, ezeknek az eszközöknek az élettartama jellemzően néhány év, sőt egyes esetekben még kevesebb, amikor használhatatlanná válnak, gyakran szembesülünk azzal, hogy nem tudjuk pontosan, hova is dobhatnánk ki. A Levegő Munkacsoport adott néhány értékes tanácsot még vásárlás előttre, a használatot illetően, majd a "kikukázás" pillanatára is.
- Mielőtt új műszaki cikket vásárolunk, gondoljuk meg alaposan, tényleg szükségünk van-e arra a termékre, nem váltható-e ki valamilyen módon, illetve milyen terhet jelent az üzemben tartása. Érdemes-e ventillátort vásárolni néhány kánikulai nap miatt, és jelentős áramfogyasztású klímaberendezést? Esetleg megoldható a probléma azzal, ha árnyékoljuk az ablakot, keresünk egy hűsölésre alkalmas helyet, vagy feltörjük a ház mellett az aszfaltot és növényeket ültetünk a helyére?
- A vásárlásnál érdemes belegondolni, mennyibe kerül egy autó fenntartása vagy a patron a nyomtatóba, mennyi áramot fogyaszt a hatalmas TV. Ha az emberek tényleges szükségletükből indulnának ki, és abból, hogy mennyi erőfeszítés (munkaóra) kell egy-egy termék megvásárlásához, máris kevesebb dolgot vásárolnának. Gyakran azzal kampányolnak a vállalatok, hogy cseréljük ki a régi, nagyobb fogyasztású berendezéseinket energiatakarékosra. A csere sok esetben megérheti, de érdemes számolnunk előtte egy kicsit. Mennyi idő alatt térül meg a csere? Az eszközök fogyasztásának ismerete nélkülözhetetlen a fenntartható élethez: ha csak ritkán használunk egy eszközt, akkor lehet, hogy nem olyan nagy jelentőségű az áramfelhasználás költsége és környezetterhelése, mint az új termék legyártása és a régi ártalmatlanítása. Érdemes azt is figyelembe venni, hogyha 1-2 hónappal, évvel elhalasztjuk a lassan szükségessé váló cserét, akkor várhatóan a most elérhetőnél is jobb adottságú árukat találunk.
- Ha elengedhetetlen az áru beszerzése, akkor válasszunk energiatakarékos, hosszabb garanciával rendelkező, esetleg jobban javítható, megbízhatóbb, szigorúbb környezetvédelmi előírásokkal rendelkező országokból származó terméket.
- Ha valamit megveszünk, az egész biztos, hogy el is romlik. Csak idő kérdése az egész, bár szakszerű használattal az élettartam sok esetben növelhető. Emiatt mindenképp olvassuk el a használati útmutatót.
- Annak ellenére, hogy a mai termékeket eldobhatóra, magyarul javíthatatlanra gyártják, érdemes utánajárni, mennyiért tudnánk megszereltetni az elromlott berendezést. Lehetséges, hogy a használati útmutató elolvasásával is megoldható a probléma, esetleg egy ismerős meg tudja javítani a készüléket.
- Egy-egy elavult, divatból kiment, esetleg hibával is rendelkező készüléktől nem kell azonnal megszabadulni, el is lehet adni, erre egy garázsvásár szervezése vagy az internetes piacok is jó lehetőséget biztosítanak. Így mi is nyerünk (pénzt), a vásárló is (egy számára használható terméket), és a környezet is (ennyivel kevesebb a hulladék).
- Természetesen egy összetört órával vagy leégett motorú porszívóval nem sok mindent kezdhetünk. Tartsuk észben, hogy a leselejtezett műszaki cikkek veszélyes hulladéknak számítanak, a fénycsöveket és az elemeket is ideértve. Ezekben a termékekben nehézfémek sokasága, környezetkárosító hatású vegyületek vannak, úgyhogy semmiképp se a kukába dobjuk őket! A régi műszaki cikkeket új vásárlása esetén a kereskedőnek át kell vennie és gondoskodnia kell arról, hogy az szakszerű ártalmatlanításra kerüljön. A kereskedők nem kötelesek egy-egy berendezés darabjait átvenni, ezeket (vagy a teljes gépeket) hulladékudvarokban lehet leadni. A hulladékátvevő helyek listája a HUMUSZ honlapján érhető el.
