A hazai infláció januárban 25,7 százalékon tetőzött, amely közel 30 éves rekord. Mindeközben az EU-ban mindössze 10 százalékos volt a pénzromlás üteme, de még a környező országokban is a hazainál mérsékeltebb, 12-19 százalékos drágulást mértek – fejti ki a Népszava. A magyar inflációval kapcsolatban sokan követtek el egyszerre több hibát is egy friss elemzés szerint.
Az infláció valós okai
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) tanulmányai is azt sugallják, hogy az elemzők meg akarják érteni az inflációs folyamatokat, hiszen akkor küzdhetnek hatékonyan ellene, ha ismerik annak mozgatóit. Az egyik ilyen tanulmány szerint a kiugróan magas magyar pénzromlás egy részéért a magas inflációs környezetet kihasználó cégek tehetőek felelőssé.
A jegybank elemzői az infláció okait három fő csoportra osztották: külső, belső és egyéb okokra. A belső tényezők közé tartoznak azok a hatások, amelyek alapvetően a hazai makrogazdasági folyamatok felől érkeznek: ide sorolták a termelékenység, a bérköltség, az inflációs várakozások alakulását, a forintárfolyam változását, a szabályozott árak (rezsicsökkentés csökkentése, ársapkák), valamint az adók hatásait. A külső tényezők között említik az importált inflációt, vagyis az olajár, gázár, mezőgazdasági árak változásait. A harmadik, „egyéb” kategóriába azon tényezők kerültek, amelyeket nem magyaráznak sem a hazai, sem a külső inflációs folyamatok. Ez szerintük jelentős részben nem más, mint a költségekkel nem igazolható áremelések, az árrések emelése, ami a jegybank szerint a tavalyi második félévben mért vállalati profitokban is megjelent.
Más vizsgálataikban kimutatták: van összefüggés a vállalati profitok emelkedése és az áremelések, árrések növekedése között. Az MNB elemzői arra jutottak, hogy a tavaly novemberi 22,7 százalékos inflációból a külső tényezők mindössze 8,3 százalékpontot, a hazai tényezők 9,7 százalékot, az egyéb tényezők pedig 4,7 százalékpontnyi inflációt magyaráznak. Ezzel az MNB újra megcáfolta egyrészt a kormány azon állítását, mely szerint a magyar inflációt kizárólag külső okok (háborúk és szankciók) okozzák, hiszen ennél nagyobb súlyt képviselnek a belső okok, a béremelkedés, a forintleértékelődés, az adóemelések, az ársapkák és nem utolsósorban a választások előtti osztogatások. Ezen túl arra is rámutattak, hogy akár az infláció ötödéért is felelősek lehetnek azok a cégek, amelyek kihasználva a keresletet és a magas inflációs környezetet, profitnövelésre használták fel az áremeléseket, amivel tovább fűtötték a pénzromlást.
