Nap mint nap hallhatunk, olvashatunk a következőhöz hasonló felhívást: valamilyen alkalomból néhány kilométeres futást rendeznek, ahová szeretettel várnak kicsiket, nagyokat, profikat, amatőröket, olyanokat is, akik még soha nem vettek részt hasonló rendezvényen.
Azok, akik nem szoktak hozzá a rendszeres testmozgáshoz, futáshoz, ne induljanak neki - még a rövidebb távoknak se - megfelelő felkészülés nélkül. A reggelenkénti rohanás a busz után nem garantál kellő edzettséget!
A futás a vázizomzat nagyrészét megmozgató, ily módon a szív- és vérkeringést jelentősen megterhelő mozgásforma. A szívnek az ilyenfajta terheléshez fokozatosan kell hozzászoknia, különösen idősebbek, szívbetegek esetén. A vázizmoknak mozgás közben sokkal nagyobb mennyiségű oxigénre és tápanyagra van szükségük, mint nyugalomban. Ezt a keringés megváltozása, a futás közben jelentősen megnövekvő pulzusszám, a percenként megmozgatott vér összmennyisége (perctérfogat) és a vérnyomás emelkedése biztosítja. Ezt a szív úgy éri el, hogy egy-egy összehúzódása során a szokottnál sokkal nagyobb vérmennyiséget lök ki magából, és ezt a nyugalmi helyzethez képest gyakrabban teszi. Az érrendszerben bekövetkező változásoknak ráadásul egy beteg érfal nehezen áll ellen.
Ezeknek a tömegrendezvényeknek döntő többsége közúton, aszfalton történik. A kemény útburkolat komoly megterhelést ró a futásban igénybevett ízületekre, elsősorban a bokákra, térdekre. Rövid, 1-2 kilométeres távnál ez akár észrevétlen is maradhat, de a beteg ízületek már ezt a terhelést is rossznéven veszik. A nagyobb távolság bizony már egészséges ízületeket is jelentősen megterhel. Ezen csak kiváló minőségű, a rázkódást jelentős mértékben tompító edzőcipő, futócipő segíthet. Lehetőleg ne fussunk közönséges tornacipőben! A jó futócipó talpa kellően puha, rugalmas, és a cipő tartja a lábat.
Futás közben - különösen meleg időben - a fokozott verítékezés következtében nagy folyadék- és sóveszteség éri a szervezetet. Ezek a folyamatok vérkeringési és vérnyomásproblémákhoz vezetnek. Éppen ezért futás előtt - de hosszabb távon alatta is - és után gondoskodni kell az elvesztett anyagok pótlásáról.
Hogyan készüljünk hát egy ilyen megmérettetésre? A felkészülésre elegendő időt kell szánni! Ez az induló edzettségi állapotától és a tervezett távtól függően, akár több hét is lehet. A felkészülést kezdjük néhány száz méteres kocogással. Rövid pihenők beiktatásával ez többször is ismételhető. A távolságok fokozatos növelésével, a szünetek ritkításával fussuk le a tervezett távot több, egymást követő napon. Csak ezután próbálkozzunk meg a táv folyamatos leküzdésével. Ha már ez is megy, csak akkor váljon majd a stopper ellenféllé. A fokozatosan növekvő terheléssel a kellemetlen izomfájdalmakat, az izomlázat is elkerülhetjük, illetve annak tüneteit mérsékelhetjük.
Ha a felkészülés során bármilyen kellemetlen panaszunk támad, csökkentsünk a terhelésen. Komoly panaszok esetén kérjünk segítséget kezelőorvosunktól, és addig függesszük fel az edzést.
