Az erőnövelő és egyensúlyfejlesztő intenzív testmozgást. A többi tizenhárom résztvevő 30 perc sokkal kevésbé megerőltető mobilitás edzést végzett, ami kímélő nyújtógyakorlatokból állt.
A kísérlet végén az első csoport tagjai a járási sebesség, valamint a csípő és a térd rugalmasságának jelentős javulását tapasztalták. Izomtömegük is nőtt, könnyebben fel tudtak állni a székről, és kisebb valószínűséggel estek el. A kevésbé intenzív edzést folytató másik csoport tagjai sokkal kisebb mértékű javulást tapasztaltak.
A kutatást vezető Mikel Izquierdo professzor elmondta, hogy a fizikai inaktivitás izomvesztést és gyengeséget okoz. "Eredményeink gyakorlati szempontból azt mutatják, hogy érdemes ilyen jellegű testmozgást végezniük az elesettségi szindrómában szenvedő idős embereknek, mert ezek a gyakorlatok javítják az idősek izomerejét, egyensúlyérzékét és járását. Ezáltal meg lehetne akadályozni az öregség negatív hatásait a sérülékeny idősek körében, javítani lehetne az általános jólétüket, és jobban alkalmazkodhatnának ahhoz a társadalomhoz, amiben élnek" - összegezte.
Egy másik, a University College London által készített és tavaly publikált kutatás szerint azok az emberek, akik csak a hatvanas éveikben kezdenek el sportolni, jelentős előnyöket tapasztalhatnak a testmozgásnak köszönhetően. Eredményeik azt mutatták, hogy négy év gyakori edzés hétszeresére növeli annak valószínűségét, hogy a sportoló személy egészségesen öregszik azokhoz viszonyítva, akik soha nem végeznek testmozgást.
