A lelkes sportrajongás többet nyújt, mint puszta szórakozás.
A kutatók kimutatták, hogy azok a szurkolók, akik egy bizonyos csapatnak drukkolnak, vagy ami még jobb, kimennek a mérkőzésre és együtt szurkolnak a hasonló preferenciájú rajongókkal, sokat nyerhetnek a szociális kötődés érzéséből mentális egészségük szempontjából.
"A legfontosabb dolog, amit az emberek a szurkolás révén elérhetnek, egyfajta hovatartozás, illetve kötődés érzés" - állítja Edward Hirt, az Indiana Egyetem pszichológia professzora. "A hasonló irányú ragaszkodás különös köteléket hoz létre az emberekben. Kapcsolatot érezhetünk azokkal, akik ugyanannak a csapatnak szurkolnak, mint mi, és olyan bajtársiasságot tapasztalhatunk, amely túllép önmagunkon."
Monty Rodrigues jól ismeri ezt a jelenséget. A New Hampshire-i pénzügyi elemzőnek bérlete van a New England Revolution futballcsapat mérkőzéseire. Szurkolóként Dél-Afrikába is elutazott, hogy végigizgulja az USA-Anglia mérkőzést. Szerinte a meccsen a rajongók szinte eggyé válnak a csapattal. Szurkolóként rengeteg barátot szerzett, akikkel egy sör mellett megünnepelhették a pusztán a sport révén kötött barátságot.
Ráadásul bármelyik fociszurkoló elmondhatja, hogy a szurkolók még jobban érzik magukat, ha győz a csapatuk. A kutatások szerint a nyertes csapat rajongója a "tükröződő dicsőségnek" nevezett jelenség következtében sokkal jobban érzi magát egy nagy meccs után. Hirt az 1990-es években az Indiana Egyetem baseball csapata rajongóinak az ellenkező nem vonzó képviselőinek fényképeit mutatta, és arra kérte őket, mondják meg, milyen esélyük lenne randevúra. Csapatuk győztes mérkőzése után a szurkolók optimistább válaszokat adtak, és ez más tevékenységekre, például különféle játékokban tanúsított ügyességre is igaz volt.
A kutatások azt is kimutatták, hogy az önbizalom növekedése mögött a pszichológiai ok mellett fiziológiai magyarázat is rejlik. Több kísérlet is bizonyította, hogy a férfi szurkolók tesztoszteronszintje csapatuk győzelme után megemelkedik, veresége után viszont csökken.
Érdekes, hogy a "tükröződő dicsőség" megmagyarázza ugyan a győztes csapatok tetemes szurkolótáborát, arra azonban nem ad választ, miért tartanak ki rajongói egy csapat mellett hosszú vereségszéria után is. Hirt szerint az igazi, kitartó szurkoló máshoz nem hasonlítható rokonságot érez a többi szurkolóval, akikkel együtt örül a csapat sikerének, és együtt sír a sikertelenségén. A szurkolók már-már perverz büszkeséget éreznek hűségük miatt, és valóságos dicsőségnek érzik, hogy a nehéz időkben is kitartanak csapatuk mellett, nem úgy, mint a "köpönyegforgatók".
