Előfordul, hogy a meddő pár évekig jár orvosról orvosra, míg végül a századik szakember megtalál valami teljesen banális rendellenességet, a kezelés után pedig szinte azonnal megfogan a baba. Dr. Katona Renáta nőgyógyász nem egy ilyen esetet megélt már. Volt olyan negyven év körüli páciense, akinél olyan ritka genetikai betegség állta útját a fogantatásnak, amire évekig egyetlen meddőségi centrumban sem jöttek rá. Máskor meg épp a fent már említett inzulinrezisztencia miatt nem sikerült a teherbeesés.
Az inzulinrezisztenciát – a mai párok esetében – a meddőség egyik elsőszámú okozójaként tartják számon a szakemberek. A nőgyógyász szerint bár jellemzően a kissé túlsúlyos nőket érinti a cukorbetegség előszobájaként emlegetett rendellenesség, újabban az egészen sovány nők között is sok az inzulinrezisztens.
Ami pedig különösen nagy baj, hogy az ő esetükben a testmozgás és a diéta nem is hatékonyak. Katona Renáta ilyenkor inzulinérzékenyítő gyógyszerrel – ami nem hormontartalmú készítmény – szokta kezelni a pácienseket.
Dr. Várnagy Ákos, a PTE reprodukciós központjának szakmai vezetője elmondta, hogy náluk nőgyógyászból, urulógusból, pszichológusból, genetikusból és endokrinológusból álló team foglalkozik a terméketlenséggel küzdő párokkal.
A központban mindkét félnél párhuzamosan végzik a vizsgálatokat, és mindig a legkevésbé megterhelőktől indulnak a speciálisabbak, nehezebbek felé. Az inszemináció és a lombikprogram csak a legvégső esetben jön szóba, amikor már minden mást kizártak a szakemberek.
Az mindenesetre biztosan kijelenthető, hogy a meddőség kezelése csak úgy lehetne hatékony, ha minden állami és magán intézményben a szakorvosok együttműködve néznének rá a konkrét esetekre – szögezte le dr. Várnagy Ákos.
Forrás: 24.hu
