Az adelaide-i Robinson Kutatóintézet professzora, Ben Mol vezette kutatásban 1119 nő vett részt. Egyik csoportjuknál olajos alapú átmosást, a másiknál vizes alapút alkalmaztak. A hiszteroszalpingográfia - a méh és a petevezetékek kontrasztanyagos röntgenvizsgálata - nevű eljárást először 1917-ben végezték, az ötvenes évek óta pedig mind a vizes alapú, mind az olajos alapú oldat használatban volt.
"A múlt században a meddő nők teherbeesési aránya megnőtt, amikor átestek ezen az eljáráson. Eddig nem tudtuk, befolyásolta-e a sikert az oldat minősége" - magyarázta Mol, aki maga is egy ilyen vizsgálat után fogant. A vizsgálatban részt vevő meddő nők közül az olajos csoport majdnem 40 százaléka, a vizes csoport 29 százaléka fogant meg az eljárás alkalmazása utáni hat hónapban.
"Az olajos csoportban jelentősen nagyobb volt a sikeres terhességek aránya már egyetlen eljárás után is. Ez új reményt jelent azoknak a terméketlen pároknak, akiknek csak a lombikeljárás hozott volna megoldást" - mondta a professzor. Mindazonáltal a kutatók szerint további kutatás szükséges az eljárás hatásmechanizmusának megértéséhez.
