Harminc éve alkalmazzák
Az IVF (in vitro fertilizáció) módszer nem egyetlen eljárás a meddőség kezelésére, hanem beavatkozások egész sora, rendszere, amelyet a fogamzó-képesség zavarával küzdő párok érdekében dolgoztak ki. Az előkészítő fázisban gondoskodnak a megfelelő petesejt éréséről, majd a laboratóriumi fázisban a közvetlen petesejt-hímivarsejt találkozás, a megtermékenyítés, később a méhbe való beültetés következik.
Az első "lombikbébi" ma már a harmincas éveiben jár: az első, sikeres ilyen jellegű beavatkozást 1978-ban végezték Angliában. Azóta számos technikai fejlesztést hajtottak végre, jelenleg az eljárás sikeressége elérheti akár a 35 százalékot is. A hatékonyság természetesen nagyban függ a körülményektől, például az anya életkora jelentősen befolyásolja.
Kiknek segíthet?
A lombikbébi-módszert leggyakrabban abban az esetben ajánlják, ha visszafordíthatatlan petevezeték elzáródás, súlyos endometriózis, tüszőrepedési zavarok, esetleg korábbi sterilizációs műtét miatt természetes úton nincs esély a fogamzásra. Javasolják az ún. ismeretlen eredetű meddőség esetében is.
A pár férfitagjának elégtelen ondótermelése miatt is felmerül az IVF eljárás lehetősége, hiszen a petesejt laboratóriumi megtermékenyítése lehetséges már akkor is, ha viszonylag alacsony a mozgó, életképes spermiumok száma. Tapasztalatok szerint milliliterenként tízmilliós spermakoncentráció felett, ha a hímivarsejtek legalább tíz százaléka egészséges mozgást mutat, jók az esélyek.
Előkészületek
Az IVF beavatkozást gondos előkészítés előzi meg. A széles körű orvosi kivizsgálás során az esetleges egyéb betegségeket (például cukorbetegség, pajzsmirigy, stb.) is kontrollálják, a folyamatosan szedendő gyógyszereket úgy állítják be, hogy azok a születendő magzat egészségét ne befolyásolják. Az ivarszervek gyulladás- és fertőzésmentességét is ellenőrzik, ha ilyen fennáll, először ezek kezelésére kell sort keríteni. Elvégzik a szükséges hormonális vizsgálatokat is, ellenőrzik a pajzsmirigy, a petefészek és a mellékvese hormonjainak szintjét.
A lombikbébi-eljárás gondos előkészítést igényel
Az előkészületek során megvizsgálják a férfi spermáját, az életképes hímivarsejtek számát, és ennek fertőzésmentességét is. A pár mindkét tagjánál bizonyos életmódi változásokra van szükség, kerülendő a dohányzás, az alkoholfogyasztás, és szerencsés, ha sikerül elérni az egészséges testtömeget. Mind a túl sovány, mind az elhízott testalkat előnytelen a mesterséges megtermékenyítés szempontjából.
Segíteni a természetnek
Az IVF eljárást az asszisztált reprodukciós központokban végzik. Eleinte a normál ciklusban érett petesejtet alkalmaztak a megtermékenyítéshez. Később azonban az eredményesség javítása érdekében ezen a ponton is igyekeznek besegíteni a természetnek: a petefészkek enyhe, személyre szabott, hormonális stimulációjával gondoskodnak arról, hogy a beavatkozáshoz több, megfelelő minőségű petesejt érjen meg egyszerre.
A tüszőérés folyamatát hormonszintméréssel illetve ultrahangos vizsgálattal figyelik, és a megfelelő időpontban ultrahangos vezérléssel, speciális tűvel emelik ki az érett petesejteket a tüszőkből. A petesejtek és a tüszőfolyadék leszívása többnyire rövid altatás során történik. Az érett, arra alkalmas petesejteket a pár férfitagjának spermájából nyert hímivarsejtekkel termékenyítik meg (kivéve, amikor annak sterilitása miatt donorsperma alkalmazására van szükség).
Bizonyos esetekben szükség lehet arra is, hogy magát a megtermékenyítést, a hímivarsejtnek a petesejt falán történő behatolását is műszeresen segítsék: ez az ún. ICSI (intracitoplazmatikus spermiuminjekció) módszer. Ennek során egyetlen spermiumot vezetnek egy vékony pipetta segítségével a petesejtbe.
A megtermékenyült petesejteket, az embriókat ezután 2-6 napig még a laboratóriumban figyelik. Néhány napos, speciális tápoldatban való tenyésztés után a szabályosan osztódó embriók közül a legéletképesebbeket (a többes terhesség lehetőség szerinti kerülése miatt általában legfeljebb hármat) kiválasztják a méhbe való behelyezésre, az embriótranszferre. Ez vékony katéter segítségével történik.
A beágyazódást , a méhben való fejlődést segítő hormonokkal (gesztagénekkel) is támogatják a sikert. Ha minden rendben megy, két hét múlva a kontroll már jó hírekkel szolgálhat: a laboratóriumi teszt terhességet mutat, egy héttel később pedig a petezsák ultrahang vizsgálattal is ábrázolható. A későbbiekben, körülbelül az első hat hét után már az illetékes szülész- nőgyógyász veheti át a kismama kezelését.
