Egyes kutatások kimutatták, hogy az emberek többségének (de nem mindenkinek) van egy úgynevezett „belső olvasóhangja”: mintha valaki a fejében hangosan felolvasná mindazt, amit amúgy csendben olvas. Ennek a belső könyvmolynak a természete személyenként eltérő lehet - írja az IFLScience.
A témával kapcsolatos két legjelentősebb tanulmány a New York-i Egyetem pszichológus professzora, Ruvanee Vilhauer nevéhez köthető, aki olvasási élményekről szóló beszámolókat olvasott az interneten. Egy 136 bejegyzésből álló sorozat alapján megállapította, hogy az emberek 82,5 százaléka valóban hall egy hangot olvasás közben, és ezek szinte mindig „rendelkeznek a beszéd auditív tulajdonságaival, például felismerhető identitással, nemmel, hangmagassággal, hangerővel és érzelmi tónussal”.
A belső olvasóhanggal rendelkezők körülbelül fele csak egy hangot hallott - jellemzően a sajátját -, bár néhányan azt állították, hogy több narrátor is volt a fejükben. Például párbeszédek olvasásakor néha a különböző szereplők elképzelt hangja vette át a mikrofont, míg a leveleket, e-maileket és más, barátoktól vagy családtagoktól érkező írásos kommunikációt belsőleg a feladó hangjával olvasták fel.
Egy későbbi tanulmányában Vilhauer kérdőívek segítségével értékelte a jelenséget 570 önkéntesnél, akiknek körülbelül négyötöde számolt be arról, hogy olvasás közben mindig vagy néha hallott belső hangokat. Érdekes módon azonban a fennmaradó 20 százalék azt mondta, hogy egyszerűen „megértette az olvasott szavakat anélkül, hogy belső hangot hallott volna”.
Azoknak, akiknek volt belső hangjuk, 34,2 százaléka mondta azt, hogy mindig hallotta azt olvasás közben, 45 százalékuk viszont nem minden alkalommal, csak "gyakran" érzékelte. 19 százalékuk arról számolt be, hogy képesek voltak dönteni a belső hangról: vagy "bekapcsolták" olvasás közben, vagy lenémították.
A válaszadók csaknem háromnegyede állította, hogy képes a belső olvasóhang bizonyos aspektusait irányítani. 35,6 százalékuk azt mondta, hogy kiválaszthatja, kinek a hangját hallja, míg 36,5 százalékuk a hangerőt volt képes változtatni.
Egy másik tanulmány szerint az emberek olvasás közben jellemzően egy olyan belső hangot hallanak, amelynek olyan akcentusa van, mint a sajátjuk. Ez néha nagyban befolyásolja a szöveg minőségét: például a versek és a limerickek rímelhetnek vagy sem attól függően, hogy az illető hogyan ejt bizonyos magánhangzókat. A belső olvasás tehát ezeknek az előadására is hatással lehet.
