Lévén, hogy két lábbal járunk a földön, alighanem a futás az első mozgásforma, amely a gyorsaság kapcsán sokaknak eszébe jut. Amint megtanulnak magabiztosan járni, már a kisgyermekek is szeretik felvenni a nyúlcipőt, saját határaikat - egyszersmind szüleik nyugalmát - feszegetve, de ugyanez a vágy hajt sok profi atlétát is újabb és újabb rekordok megdöntésére.
Az egyes számok között a 100 méteres síkfutás kínálja a legjobb lehetőséget az emberi testben rejlő gyorsasági potenciál maximális kiaknázására. E téren a sokszoros olimpiai és világbajnok Usain Bolt a világcsúcstartó. A jamaikai sprinter a 2009-es berlini atlétikai világbajnokságon 9,58 másodperc alatt teljesítette a távot, megdöntve ezzel a saját maga által egy évvel korábban a pekingi olimpián felállított rekordot. Mindez azt jelenti, hogy Bolt 37,58 kilométer/órás átlagsebességgel száguldott a cél felé a rajtjel elhangzását követően. Érdekesség, hogy azon a vébén 200 méteren is világcsúccsal ért célba, 19,19 másodperces teljesítménye pedig azt jelenti, hogy gyorsasága (37,52 km/órás átlagértékkel) a kétszer hosszabb távon sem csökkent érdemben.
Az ideális futó és Sarah
A manapság még a profi futballal is kacérkodó sprinter hihetetlen eredményei még a tudósokat is megihlették. A Journal of Applied Physiology című tudományos folyóirat 2010-ben közölt egy tanulmányt arról, hogy vajon biológiai értelemben hol húzódhat az emberi teljesítőképesség felső határa. Ebben négy amerikai kutató, Peter Weyand, Rosalind Sandell, Danille Prime és Matthew Bundle arra a megállapításra jutott, hogy izmaink akár 56-64 kilométer/órás sebesség elérését is lehetővé tehetnék. Dacára tehát a már jelenleg is elképesztő világrekordnak, az atlétika szerelmesei minden bizonnyal a jövőben is komoly izgalmaknak néznek elébe a rövidtávú futószámok kapcsán.
De vajon mit jelentenek ezek a rekordok, ha az összehasonlításba bevonjuk az állatvilág képviselőit is? Nos, ha már megemlítettük a nyúlcipőt, a leggyorsabb nyúlfajták egyedeit akár több mint 70 km/órával is repíthetik izmos hátsó lábaik a ragadozók elől menekülve, ami tehát közel kétszer gyorsabb, mint az ereje teljében lévő Usain Bolt futósebessége. Még ez is jelentősen elmarad ugyanakkor a leggyorsabb szárazföldi állat teljesítményétől.
A Guinness World Records által nyilvántartott csúcsot egy akkor 11 éves gepárd, Sarah állította fel az egyesült államokbeli Clermont County-ban 2012 júniusában. A szélsebes macskaféle 5,95 másodperc alatt hagyott maga mögött 100 métert a Cincinnati Állatkert által működtetett, a USA Track & Field által hitelesített gyakorlópályán. Bár ez mindössze 60,5 km/órás átlagsebességet jelent, a helyszínen elhelyezett mérőműszerek adatai szerint azonban Sarah a kezdeti könnyebb tempó után végül egészen 98 km/óráig gyorsult fel az előtte húzott műcsalit űzve.
Így segít a technika
Gyalogszerrel tehát nyomába sem érhetünk a leggyorsabb élőlényeknek a Földön, az ember evolúciós sikere ugyanakkor nem is annyira a fizikai adottságain, mint inkább a leleményességén, részben tehát az eszközhasználaton alapul. Kerékpáron közlekedve például már közel sem lehetetlen lehagyni egy csúcsformában lévő gepárdot, mi több, az amerikai Bobby Root 2001-ben még hátsó kerékre ágaskodva is 138 km/órás sebességet ért el biciklijével. A drótszamarak hajtásában mindazonáltal a szintén amerikai Denise Mueller-Korenek viszi a prímet, aki tavaly 296 km/órával repesztett speciálisan átalakított kerékpárjával a bonneville-i sós síkságon. A sportolónő ezzel egy több mint 20 éves rekordot adott át a múltnak.
A Bonneville-tó kiszáradt medre egyébként is vonzza a sebesség megszállottjait, ezáltal több sebességi csúcs is született már a Utah államban fekvő síkságon. Ugyancsak itt mérték a kerékhajtású járművek által valaha elért legmagasabb sebességet, amikor a 62 esztendős Don Vesco 2001. október 18-án közel 738 km/óráig gyorsult fel Vesco Turbinator névre keresztelt, gázturbina által hajtott gépszörnyével. Ezzel együtt a leggyorsabb szárazföldi járműnél még így is jelentősen lomhább volt.
Fontos kitétel ugyanis, hogy a Vesco Turbinatorban az erőforrás közvetlenül a kerekeket hajtotta meg. A brit Andy Green autóját ezzel szemben két sugárhajtómű tolta előre, a kerekek csupán a talajjal való érintkezés eszközeként szolgáltak a leginkább egy szárnyak nélküli vadászgépre hasonlító jármű esetében. A Thrust SSC nevet viselő gép kis híján 1228 km/órás végsebességet ért el 1997. október 15-én a nevadai Black Rock sivatagban. Csak az összehasonlítás kedvéért: a hang 1234,8 km/órával terjed száraz, 20 Celsius-fokos levegőben.
Végezetül érdemes megemlíteni az ember által valaha átélt legnagyobb sebességet, ami egészen pontosan 39937,7 kilométer óránként. Nem, ez a szám nem elírás: Thomas Patten Stafford, Eugene Andrew Cernan és John Watts Young tapasztalhatta meg a szédítő tempót az Apollo 10 parancsnoki egységében, amikor 1969. május 26-án visszatértek a Holdról. Ilyen gyorsan haladva nagyjából egy óráig tartana megkerülni a Földet az Egyenlítő mentén. Ugyanezt a távot a 2009-es Usain Bolt több mint 44 nap alatt tenné meg, ha végig csúcsteljesítménnyel sprintelne.
