Egy átlagos hajkorona ötévente teljesen megújul. Egyetlen hajtüsző az ember élete során körülbelül tíz hajszálat képes növeszteni, egy hajszál pedig hat évet él. A növekedési szakasz a férfiaknál átlagosan három év. Ezután jön az egy-két hétig tartó átmeneti szakasz, amikor megszűnik a hajhagyma tápanyag-ellátása, a hajszál pedig kifelé tolódik. Az utolsó a nyugalmi szakasz: a szőrtüsző "nem működik", a 3 hónapos stádium végét pedig az új hajszál képződése jelenti, amely kitolja a régit a helyéről - olvasható a Házipatika.com korábbi cikkében .
Vagyis a hajhullás természetes jelenség, ha egyenletesen és ugyanazon ütemben történik, továbbá nem több a veszteség napi 100 hajszálnál. Ilyenkor nem keletkeznek foltok a hajas fejbőrön. Ám nem ez a helyzet, ha valamilyen tényező megváltoztatja a természetes egyensúlyt.
Külső hatások, genetikai adottságok, hajlamosító tényezők, betegségek, fertőzések, stressz, rossz táplálkozás, vitaminhiány (de A-vitamin esetében a túladagolás is!), mérgezések, autoimmun reakciók (a szervezet védekező rendszerének ebben az esetben a hajhagymák ellen fordulása) egyaránt szerepet játszhatnak a hajhullás felgyorsulásában.
A hajhullás alapvetően kétféle lehet a férfiaknál: a foltos hajhullás ezer emberből egyet-kettőt érint. A diffúz hajvesztés (amely "elosztva", "elszórva" jelentkezik a fejbőrön, és inkább ritkulást jelent) sokkal gyakoribb. Utóbbival bizonyos életszakaszban szinte mindenki szembesül. Megjelenése a kor előrehaladtával gyakoribb, de azzal is összefügg, ha valaki rossz pszichés állapotban van.
A második leggyakoribb hajhullás
A hajvesztés fajtájától függ, hogy a tünetek mikor jelennek meg. "Azonnali" hajhullást okoznak például a daganatos betegségek kezelésére adagolt citosztatikumok, de ilyen hatású lehet az arzénmérgezés is. A "késői típusú hajhullás" a károsító behatás után 2-4 hónappal jelentkezik, például vashiány vagy pajzsmirigybetegség következtében. Ezeket a tüneteket nem osztják stádiumokra a kutatók: a megjelenés megkésettsége vagy azonnalisága már önmagában minősíti a jelenséget.
A foltos hajhullás a második leggyakoribb férfi hajvesztés. Itt sem szoktak formalizált stádiumokat megkülönböztetni, de elhatárolható egymástól a haj foltokban való eltűnése, a haj teljes kihullása vagy az összes testszőrzet (haj, szemöldök, illetve más testtájak szőrzete) elvesztése.
A diffúz hajhullás leggyakoribb esetében szokták a hajvesztés folyamatát stádiumokra bontani. Ez a leggyakoribb eset az úgynevezett androgén hajhullás. Ilyenkor a férfi nemi hormon, a tesztoszteron testünkben kialakuló származékára, a dihidro-tesztoszteronra általában genetikai okból érzékeny hajhagymák miatt indul be a kopaszodás.
Kezdődő kopaszodáskor az életkor, az elvesztett hajszálak száma, a kopaszság alakja és néhány más tényező alapján a hajhullás üteme előre kalkulálható. A férfias kopaszodás általában a homloktájon vagy a fejtetőn, a forgónál kezdődik, majd továbbterjed. Akiknél korán lép fel a jelenség, rendszerint az egész fejtetőről eltűnik a haj. A Norwood-Hamilton-skála a haj eltűnéseinek fázisait tipizálja - olvasható korábbi írásunkban .
Androgén hajhullás: hét stádium
A Norwood-Hamilton-skála alapján hét stádium különíthető el az androgén hajhulláskor. Ugyanakkor ez a folyamat időnként "elágazhat". Alapesetben a homlok és a halánték hajszéle kezd "magasodni" (első három fázis), majd a negyedikben megjelenik a fejtetőn is egy kisebb folt a forgó tájékán. Ezek a foltok aztán tovább szélesednek, és a hatodik-hetedik fázisban már összeér a homlok és a fejtető kopaszodó része.
Androgén hajhullásnál általában nem következik be teljes kopaszság: a halánték alatt és a tarkón egy patkó alakú foltban szinte mindenkinél megmarad a haj. Ennek oka, hogy itt, ebben a "patkóban" általában olyan hajhagymák vannak, amelyek nem érzékenyek és nem reagálnak az androgének hatására.
A hétfázisú kopaszodás azonban időnként nem szokványosan zajlik: így az első fázis, amikor a homlok magasodik, időnként egy olyan változathoz vezethet, amely az ötödik fázisig a homlok folyamatos megnagyobbodását jelenti. Végül a homloktól továbbterjedve a kopaszodás eléri a fejtetőt anélkül, hogy ott előzőleg "tonzúra" alakulna ki. A hatodik fázistól azonban ez a változat is egybeesik a "sztenderd" kopaszodás szakaszaival.
A hajhullás e fajtája általában nem kapcsolódik semmiféle súlyos betegséghez, fokozatos kialakulása pedig lehetőséget ad bizonyos kezelésekre is.
