A csontritkulás a csontszövet mennyiségének és minőségének megváltozása, melynek során a csont szilárdsága fokozatosan gyengül, a törési hajlam pedig ezzel arányosan emelkedik. Mivel a folyamat évekig-évtizedekig teljesen tünetmentes, gyakorisága viszont rohamos ütemben nő, ezért az utóbbi évtizedekben gyakran használják rá a beszédes „néma járvány” kifejezést is.
A csontritkulás első érzékelhető tüneteinek megjelenésekor már a csonttömeg jelentős részét elvesztettük. Ráadásul a tünetek más problémákra utalhatnak: háti- vagy deréktáji fájdalmak a leginkább jellemző panaszok a kezdeti időkben. Később akár a testmagasság is csökkenhet, de ennél sokkal feltűnőbb, hogy a csontok már kis erőbehatásra is eltörnek, és gyógyulásuk jelentősen elhúzódik. A törések leginkább a csukló és az alkar csontjait érintik, ennél súlyosabb a csigolyák törése, összeroppanása, és a leghosszabb ápolással, legsúlyosabb következményekkel a combnyak-táji törések járnak, amelyek szinte kivétel nélkül a csontritkulás számlájára írhatók.
Nem csak a törés a gond
A csontok törése azonban csak a probléma egyik oldalát jelenti. A csontritkulás miatt fellépő fájdalom, a törések nem kielégítő gyógyulása miatt az életminőség rohamosan csökkenhet, sőt, rokkantságig fokozódhat. Természetes, hogy az ezekkel járó mozgáshiány még inkább beszűkíti az érintett életét, sőt súlyosbítja magát az alapbetegséget, a csontritkulást is.
További döbbenetes tény még az is, hogy a combnyaktáji törést szenvedettek közül fél éven belül minden negyedik-ötödik beteg meghal, sőt, már arról beszélhetünk, hogy ez több nő halálát okozza világszerte, mint a mell-, méhnyak- és méhtestrák összesen! (adatok: Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság).
Kiket érint a csontritkulás?
Az oszteoporózis az 1990-es években vált igazi népbetegséggé, és nem túlzás azt állítani, hogy a 21. század egyik legjelentősebb egészségügyi problémájának számít. Jelenleg világszerte mintegy félmilliárd ember mondhatja magát csontritkulásban szenvedőnek, és statisztikák szerint hazánkban is a lakosság 7-10 százaléka, azaz hétszázezer-egymillió ember lehet érintett. Főleg, de természetesen nem kizárólag nőket sújt, a menopauzán átesett hölgyek közül minden harmadiknál megtalálható, de az időseknél az arány még tovább nő, a nemektől függetlenül.
Jelentősen növeli a csontritkulás előfordulását az a tény, miszerint mi magyarok alapvetően kalciumhiányosan táplálkozunk, és D-vitamin-bevitelünk sem áll túl jól. Ellenben sok „kalciumrabló” szokásunk van, ilyen például a dohányzás, a feketekávé túlzott fogyasztása, a tej és a tejtermékek alacsony mennyiségű fogyasztása, valamint a szénsavas ásványvizek és a szénsavas-foszforsavas üdítőitalok túlzott kedvelése.
Az oszteoporózis felel évente mintegy húszezer csuklótáji alkartörésért, harmincezer csigolyatörésért és 15000 combnyaktáji törésért. Ezen betegségek kezelésére számítások szerint legkevesebb 12-14 milliárd forintot fordít a társadalombiztosítás.
Jó tudni, hogy a D-vitaminban gazdag táplálkozással, a kalciumot elvonó életmódi tényezők kiiktatásával és rendszeres mozgással könnyen kézben tartható, de az orvosok rendelkezésére áll számos olyan gyógyszer is, amely hatékony kezelést tesz lehetővé.
Csontjai egészsége sokat segíthet életminőségének magas szinten tartásában. Figyeljen tehát a csontritkulásra, csontjai állapotára rendszeresen! Figyelme legyen fokozott életkora előre haladásával és változókor után, mivel idősebb korban és a menopauzát követően hormonális okokból gyakoribb ez a betegség. A csontritkulásra, oszteoporózisra utaló jelek feltűnésekor azonnal forduljon orvosához, és még megnyugtató eredmény esetén se feledkezzen meg a rendszeres kontrollról!
Legjobban: