Ugyanaz és mégis más
Aki az Földnek azon a táján él, ahol mi is, annak a négy évszak váltakozása kicsi gyerekkora óta meghatározza az életét. Kinek ne lennének emlékei a nagymama kertjében vagy a forró aszfalton eltöltött nyarakról, az őszi iskolakezdésekről, a havazás miatt elmaradt matekórákról, amikor próbaképp bevittünk egy-egy hógolyót a tanterembe? A tavaszt viszont mintha csak valamivel később kezdtük volna a szerelemmel azonosítani... Az évszakok adta ritmus életünk része: így van ez, akár biztonságot adó örök visszatérésként, akár reményt keltő megújulásként éljük meg.
Hallgassunk a belső óránkra
Ha akarjuk, ha nem, az évszakok változása hat ránk. A szervezet számos területen reagál a megváltozott hőmérsékletre és fényviszonyokra, a szaporodástól kezdve az alvásigényen és a testzsír eloszlásán keresztül egészen a hormonháztartásig. De elég, ha csak a hétköznapi viselkedés olyan jelenségeire gondolunk, mint a nyaralás utáni vágy, az ősszel együtt érkező melankolikus hangulat, a téli begubózás igénye vagy a csillapíthatatlan tavaszi nagytakarítási láz. Amennyire természetesnek tartjuk azonban, hogy az állatvilágban kötelező az évszakok ritmusához való alkalmazkodás, annyira magától értetődőnek vesszük, hogy mi emberek okosan megkerülhetjük az ősi törvényeket.
Télen nagyon hideg van...
Mi tagadás, alaposan eltávolodtunk már a természettől, és mintha divattá vált volna, hogy panaszkodjunk az időjárásra. Csodálkozunk, hogy télen esik a hó, rossz néven vesszük a nyári kánikulát, egy kis tavaszi záporral meg sokakat a világból ki lehetne kergetni. A panaszkodással nem is elégszünk meg: rengeteg energiát fordítunk arra, hogy védekezzünk az éppen uralkodó időjárási körülmények ellen. Már ki sem bírnánk a nyarat légkondicionálás nélkül, a kalandvágyóbbak pedig távoli utazásokkal próbálják meg kicselezni a komor telet. Az sem gond, ha júniusban narancsra vagy decemberben sárgadinnyére vágyunk – legfeljebb a pénztárcánkat kell nagyobbra nyitnunk, és máris fittyet hányhatunk az évszakok korlátaira. Kérdés, hogy jó-e ez nekünk?
Tavasztabletta és nyárkapszula
Egyik oldalon igyekszünk tehát a lehető legkényelmesebbé tenni életünket, és függetleníteni magunkat a természet törvényszerűségeitől, a másik oldalon viszont érezzük, hogy baj lehet belőle, ha egyáltalán nem tekintjük magunkat a természet részének. Ilyenkor gyorsan megpróbáljuk pótolni a mulasztásainkat, beszaladunk a bioboltba, és telerakjuk a kosarunkat ígéretesebbnél ígéretesebb gyógyfüvekkel, tisztító teákkal. A szemfülesebbek már találhatnak az interneten olyan cseppeket is, amelyek az egyes évszakok energiáját zárják magukba...
Nem csak dédanyáink tudták
A csodacseppekre azonban remélhetőleg még nem vagyunk rászorulva. Az évszakok ízét és színét hagyományosabb módon is visszacsempészhetjük életünkbe. Ha tehetjük, fogyasszunk az évszaknak megfelelő, nálunk honos zöldségeket-gyümölcsöket, és akár az időjárással is dacolva tartózkodjunk minél többet a szabadban.
Tegyünk életünk részévé egy-egy évszakhoz kötődő apró rítust: tavasszal díszítsük asztalunkat egy cserép krókusszal, és menjünk el sártúrázni, nyáron juttassuk magunkat elegendő napfényhez, és pihenjünk néhány napot vízparton, ősszel élvezzük a színesedő természet látványát, kóstoljuk meg az esztendő legédesebb gyümölcseit, télen pedig merészkedjünk ki a hóba, és tegyük hangulatossá az otthon töltött hosszú estéket, erőt gyűjtve a következő esztendőre. Akkor se bánkódjunk azonban, ha idén nem sikerül mindent megvalósítanunk: biztosra vehetjük, hogy tavasz, nyár, ősz és tél lesz jövőre is.
