Aki már próbálta az ételt megvonni magától, tapasztalhatta, hogy ez milyen mértékű stresszel jár. Nem olyan könnyű éhen halni, ha van ennivaló. Az egyik tanítványom mesélte, hogy akkor sem érzi jól magát, ha nem eszik, de akkor sem, ha eszik, mert az evés extázisa után jön a lelkiismeret-furdalás a hízás miatt.
A szervezet bölcsességét pedig kevesen ünnepljük. Ha olyan szerencsénk van, hogy több a pénzünk, mint amennyi kell, akkor egy részét berakjuk a bankba, hogy tároljuk szükség esetére. A test is így tesz. Ha több a bevitt táplálék, mint amit felhasználtunk, akkor megy a „tápanyagbankba”, amit önbántó módon csak hájnak nevezünk.
Egyéni elhelyezkedésű bankjaink lehetnek. Egyik praktikus hely rá az ülőfelületet szigetelő popsi rész, a járóizom fölött a combon is van hely, és ott van még a zsigeri szerveket óvó hasi zsírréteg. Majd, ha még mindig van lehetőség az energia felhalmozására, az egyéni mértékben tárolódik a felkaron, a háton, a tokában. A legtöbben nem a szervezet hatékony, energiatakarékos működését látjuk ebből, hanem esztétikus formánk egyre elkeserítőbb eltűnését.
Nem divat manapság az energia eltárolása, de az anyagcserénket ez nem érdekli. Az élővilágban ez a túlélést segíti. Persze nekünk fölösleges magunkon hordanunk a plusz tápanyagot, mikor tele vannak a boltok. Csakhogy nem könnyű mértékkel enni, különösen, ha gyakorta csak a lelki békénk, a feszültség levezetése végett eszünk. Okosan megválogatni sem könnyű az ételt, mert gyakorta abban is lelki folyamatok parancsolnak, és nyelvünk ízlelőbimbói nagyobb úrnak bizonyulnak az akaratnál.
Ha le szeretnénk fogyni, és már hosszú ideje nem megy, akkor mérleget kell vonni. Mondjuk ki, hogy valamit rosszul csinálunk. A rajtunk tárolódó energiától való megszabadulás olyan, mintha az autóból akarnánk kifogyasztani a benzint: többet kell vele autózni, és nem kell bele tankolni. Most persze túloztam, ezt nem lehet ennyire szigorúan csinálni.
Mindannyian tudjuk, hogy csak okos, energiaszegény ételeket érdemes enni. Sajnos abból kevés van. Ellenben hosszútávon nagyon megtérül, ha egyéni ízlésnek megfelelő ételek mellett kerüljük a hízókúrához használható, nagy kalóriájú ételeket (többnyire, kisebb kilengésekkel, hogy hosszan bírjuk).
Amitől sokat remélhetünk, az az, hogy megnöveljük a testedzésre szánt idő mértékét. Van, akinél ez egyszerű, mert egyáltalán nem is sportol. Például az egyik barátnőm. Ő inkább koplal, mint hogy még mozogjon is. Így viszont csak véznaság lehet az eredmény, feszes, rugalmas, edzett test aligha.
Tehát javaslom, hogy iktassuk be a testedzést a mindennapjainkba annyi időráfordítással, amennyi éppen adódik aznap. Ha van egy óránk, akkor szánjuk rá, ha csak kevesebb, az is több, mint a semmi. Olyan testedzést válasszunk, ami hosszan végezhető. Arra kell ösztönözni a szervezetet, hogy lebontsa a tárolódó energiát. Ha az étellel nem viszünk be sok szénhidrátot és zsírt, akkor a test rákényszerül a raktárak megbontására.
Amikor elkezdünk egy ilyen programot, akkor körülbelül két hétig nem is szabad más eredményt várni a fáradtságon, lázadáson, nyűglődésen túl. Csak ezt követően kezd láthatóvá válni valami más, valami biztató. Akkorra pedig sokan belefáradnak az erőfeszítésekbe, pedig nem szabad feladni. Nem kell sietni, főleg ha éveken át sem sikerült lefogyni.
Csináljuk másképp, mint korábban. Fogyókúra helyett tartsunk mozgókúrát. Úszhatunk, táncolhatunk, tornázhatunk, gyalogolhatunk, biciklizhetünk, evezhetünk, teniszezhetünk, tollasozhatunk, turulozhatunk (majd erről is írok), elmehetünk közös tornafoglalkozásra, zumbázhatunk, barátkozhatunk sport közben, hogy több legyen benne az öröm… Bármit tehetünk, amit tudunk kitartóan végezni. Ha az egyiket meguntuk, akkor váltsuk egy másik mozgásra. Mindegy, merre hajtjuk az autónkat, ha ki akarjuk fogyasztani belőle a benzint.
Sok divatos fogyókúra van, de a zsírszövet akkor is kilencezer kalóriát tartalmaz. Ennyit kell lemozogni, hogy eltűnjön. Számolgathatnánk is, de ami hitelesen jelzi, hogy van-e még dolgunk, az a popsin, hason tapintható raktár. Ez is mi vagyunk. Érintsük szeretettel, amíg még megvan, mert ha kitartóak leszünk, akkor hamarosan eltűnik!
