Egy tanítványom hívott minap, hogy adjam meg annak a fokhagyma tinktúrának a receptjét, ami segít az erek falának tisztításában, mert szeretné csökkenteni a koleszterinszintjét. Nem rossz ötlet, de az erek fala nem befolyásolja a koleszterinszint változását. Miután megírtam neki, hogy nagy valószínűséggel a stressz az aggodalmat keltő laboreredmény oka, úgy érezte, hogy akkor be van kerítve, mert azzal meg nem tud mit kezdeni.
Nem könnyű stresszmentesen élni. Nem is lenne jó, mert a stressz segít a szervezetnek a magasabb teljesítmény elérésében, amikor arra van szükség, hogy megszűnjön az életveszélyes állapot. Éppen ezzel van a gond. Mert életveszélyes helyzet szerencsére kevés adódik, de a stressz maradt ugyanannyi, vagy még több is lett. Olyan jeleket fog az idegrendszerünk, mintha menekülnünk kellene vagy fára másznunk rémültünkben.
Néhány napja az előttem lévő autó hirtelen padlófékkel állt meg, aztán én is mögötte. Milliméterek választottak el az ütközéstől. Még percekkel később is remegett mindenem. Az idegrendszer nagy riadalmat észlelt, és annak leküzdéséhez óriási mennyiségű mozgásos energiát szabadított fel. De az autóban ülve nem volt szükség futásra, ugrásra. Az izmok akaratlan feszítése kellemetlen remegésben tudott csak feloldódni, a szervezet így szabadult meg a stresszhatástól.
Nagy stressz során a stresszhormonok is pillanatokon belül hatnak, ehhez kell a koleszterin. Amennyiben ritkán billen ki az egyén a nyugalmi állapotából, elég, ha csak a feszült szituációkban változik meg a vér összetétele, de ha bármikor várható a stressz, az idegrendszer már kimerül a folyton ki-bekapcsolgatástól, ezért inkább állandóan magasan tarja a koleszterinszintet.
A nyugalmi értékekhez képest eltérés mutatkozik, de ez pont olyan alkalmazkodás, mint amikor a félhomály miatt kitágul a pupilla. Csak addig marad tág, míg szükséges az alkalmazkodás. Ha fényre megyünk, ismét összeszűkül. Egyik sem beteg állapot.
A koleszterinszint megemelkedése sem betegség, ellenben figyelmeztet, hogy valamit változtatnunk kell. Nagyon nagy hiba lenne, ha csupán a gyógyszerben hinnénk, mert az nem fogja megszüntetni az okot. Ez olyan, mintha a fény miatt szűkült pupillát kezelni kezdenénk, hogy táguljon ki. A fényviszonyokat szükséges megváltoztatni ekkor.
Amikor a koleszterinszint magassá válik, az már a szervezet vészreakciója: a feszültség csökkentésére van szükség. Manapság sokan olyan terhek között élünk, mintha folytonos vészhelyzet lenne. Többnyire nem vagyunk elégedettek magunkkal, félünk valamitől, ami még nincs, dühöngünk olyasmin, amin már rég túl vagyunk. Aggódunk, hogy nem felelünk meg, pedig ettől nem tudunk jobban teljesíteni.
Ha nem gyógyszertől várjuk a megoldást, akkor megérthetjük: miénk a felelősség abban is, hogy milyen a koleszterinszintünk. A test intelligens. Ha ritkább lesz a stresszhelyzet, a koleszterinszintünk is alacsonyabb lesz.
A feszültség oldására olyan mozgásokat javasolt végezni, amelyek során tartósan izzadunk, kifulladunk, kipirosodunk, lihegni kezdünk. Amennyiben rég sportoltunk, kezdhetjük talán tartós sétával. Ez bármilyen életkorban megfelelő. Később gyorsabb gyaloglási szakaszokat is beiktathatunk. Amikor már jól bírjuk, vállalkozhatunk túrára is. Egy egész napos, kellemes pihenőkkel tarkított járás a friss levegőn, nyugodt környezetben, garantáltan jól hat a vér összetételére.
Ha megtehetnénk, hogy három hétig naponta órákat gyalogolunk, és esténként nagyokat alszunk, kellemes mértékig eszünk csupa olyan ételt, amit kívánunk, nagyokat nevetve közben, jókat beszélgetve, akkor biztos, hogy mindenkivel elégedett lenne az orvosa.
