Külön lelki folyamat megküzdeni a testünkre fordított idő jogosságáért. És az is előfordul, hogy időnk ugyan van, de energiánk már csak a tespedésre. Akkor jön az önvád, megértés helyett a lustának minősítés. És még az is lehet, hogy tényleg lusták vagyunk, még több okunk lehet magunkat bántani... Ha még a tükörképével sem elégedett az ember, vagy kényelmetlenül gyűrődik a háj, akkor még nehezebb elindulni edzeni.
Ötven fölött pedig már nemhogy kevesebb, hanem több időt kell a testre szánni, ha látható, érezhető eredményt akarunk. Ennek érdekében újabb és újabb ösztönzésre okot adó trükköket muszáj kiagyalni.
Bezzeg az ősembernek nem volt erre szüksége. Élelemszerzés során letudta a testedzést. Mi meg csak könnyedén pakoljuk a zöldséget, gyümölcsöt a kosárba, nemcsak megtermelnünk nem kell, de még érte lehajolnunk sem. Így elmarad az a mozgás, ami természetes az állatnak, de természetes a testünk belsejében is, ahol állandó a belek, a tüdő, a szív, az erek, a csillószőrök mozgása.
Mindegy tehát, hogy nehéz vagy könnyű rávenni magunkat a sportra, az a lényeg, hogy valahogy legyen része az életünknek. Nem sok idő, ha a nap huszonnégy órájából egyet edzésre szánunk. Ennyi lenne a minimum. A test igényli, e nélkül sorvad, pang, passzivitásba merül, elhízunk, nehezen vesszük a levegőt, izzadunk a lépcsőn járástól.
Nincs más megoldás, mint felelősséget vállalni a saját testi közérzetünkért, és átérezni azt a hatalmas lehetőséget, hogy bármikor változtathatunk az életünkön, így új érzésekben részesülhetünk. Élvezhetjük testünk formálódását, azokat az örömöket, amiket izzadás, lihegés, izomfeszülés közben élhetünk át. Ez az élettani működéssel járó öröm nagyon ősi. Meg is van a jutalma a hormonszintek változásában. Csak érjük el, hogy megtörténjen.
Koncentráljunk arra, hogy mi vár ránk, és felejtsük el, hogy mi lett volna, ha anyukánk beírat balettozni, ha jó testnevelő tanárunk lett volna… Mi lenne, ha még évekig nem sportolnánk?! Tehát itt az ideje, hogy elkezdjük, és használjuk ki a szilveszteri fogadalom szokását! Kockáztassuk meg, hogy más is hallja. Minél többen hallják, annál nagyobb a nyomás rajtunk, hogy megtörténjen. Törekedjünk arra, hogy most ne legyünk elnézőek a beváltatlan ígérettel kapcsolatban.
A magam részéről úgy döntöttem, hogy amit szeretnék az új évben, azt már előtte egy-két nappal elkezdem. Mert elsején, felborult bioritmussal, átvirrasztott éjszaka után nem biztos, hogy rögtön a futópályára kívánkozom. Viszont előtte egy nappal kezdve, valahogy nagyobb a lelkesedés, utána már komolyabban veszem magam, hiszen már el is kezdtem. Így nagyobb az esély, könnyebb utána folytatni.
Persze bármikor elkezdhetjük a változtatást. Ha nem pont szilveszterkor olvassa ezt a cikket, akkor is előre örülhet annak, hogy miként fogja meglepni családját, barátait a változásával. Körülöttem sokan kezdtek el sportolni barátkozásunk alatt. Látszott rajtuk az önfelfedezés öröme, ilyenkor a határok tágulása, az új értéksorrend a mindennapokban, az egyre dekoratívabb forma, az életkedv növekedése szinte kisugárzik. Ennek a lehetősége a kinek-kinek a saját kezében van. Ezt egyedül mi ajándékozhatjuk magunknak.
A fogadalom körülbelül így hangzik: ma, már ma, ma mindenképpen időt szánok magamra, és megmozgatom edzésre váró testemet. Most élvezni fogom, ahogy a testem megkapja jogos jussát, és szinte hallani már, érzem, hogy ez milyen jól esik nekem. Már előre büszke vagyok magamra!
Én pedig máris azt számolgatom, hogy ma mikor fogok edzeni. Az olvasónak pedig nagyon szurkolok!
