Szívultrahang-vizsgálat

Olyan ultrahangos képalkotó eljárás, melynek során mozgóképet nyernek a szívről, és a szívüregeket, az azokat határoló falakat, a billentyűket és a szívburkot vizsgálják. Rendszerint például az infarktus utáni falmozgási zavarokat, hegesedést, billentyűbetegségeket, a szívüregek közti kóros irányú véráramlást, a szív üregeiben kialakult vérrögöt, a szívburokban meggyűlő folyadékot lehet kimutatni vele.

A legkíméletesebb, káros hatással nem járó vizsgálat az ultrahangvizsgálat. Az ultrahangkészülék vizsgálófeje magas frekvenciájú, az emberi fül számára hallható hangok feletti tartományba tartozó hanghullámokat (ultrahang) bocsát ki. Ezeknek a hanghullámoknak egy része a különböző felületekről visszaverődik, szóródik, más része elnyelődik. A visszaverődő hullámokat - a radarhoz hasonlóan - érzékeli a vizsgálófej, elektromos jelekké alakítja át azokat, melyekből a készülék monitoron látható képet állít elő. Míg a folyadékokon és tömör szerveken könnyen áthatol az ultrahang, addig például az epekövekről, csontokról, a tüdőben és belekben lévő gázokról visszaverődik, így a mögöttük lévő területek ún. "hangárnyékba" esnek, azokról vélemény nem mondható. A legtöbb készülék ma már nem csak egyetlen testtájék vizsgálatára alkalmas, de a különböző vizsgálatokhoz más és más frekvenciával működő, illetve más formájú, méretű vizsgálófejre lehet szükség. A szíven kívül vizsgálhatók még a hasüregi szervek, az emlők, a nyakon a nyálmirigyek, az erek, a pajzsmirigy, a lágyék erei és a környezetükben lévő nyirokcsomók, a szem, a herék és gyakorlatilag az egész vázizomzat és az ízületek, illetve a még nem záródott kutacsú csecsemők esetén az agy is. A szív ultrahangvizsgálata során a beteg meztelen felsőtesttel hanyatt fekszik az ágyon. Bőrét kocsonyás, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrére, esetleg kissé rá is nyomják a mellkasára. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva próbál képet alkotni a szív különböző területeiről. Olykor arra kérheti a pácienst, hogy forduljon a bal oldalára, karjait emelje a feje fölé. A képet a képernyőn kimerevítheti, lemérheti az ott látott képletek méreteit, illetve a képet ki is nyomtathatja, esetleg videóra veheti. Az is előfordulhat, hogy a vizsgálatot EKG-val egybekötve végzik, ilyenkor a páciens mellkasára öntapadó elektródákat helyeznek fel az echokardiográfia előtt. A vizsgálat végén letörlik a bőrére kent zselét.

Előkészítésre nincs szükség.

A vizsgálat találati biztonsága nem százszázalékos. Előfordulhat, hogy bizonyos elváltozások csak ismételt vizsgálattal mutathatók ki. Bizonyos esetekben a tüdő, a bordák eltakarhatják a szív egy részét, így arról nem vagy nem kellő biztonsággal mondható vélemény. Előfordulhat, hogy az orvos azt javasolja, hogy a szívet egy speciális ultrahangkészülékkel kell megvizsgálni, amikor is a vizsgálófejet a nyelőcsövébe kell bedugni. A szív és a nyelőcső fala egymáshoz közel fekszik, így a szív bizonyos területei jobban vizsgálhatók. Ez a nyelőcsövön át végzett - ún. transzözofágeális- szívultrahang. Amennyiben a készülék alkalmas rá, úgy színesben ábrázolja a vér normális és kóros áramlását, ezeknek az áramlásoknak a sebességét, irányát.

Veszélytelen, korlátlan számban ismételhető vizsgálat.

A vizsgálat fájdalmatlan. A vizsgálat előtt a mellkasfalra kent zselé hideg.

Speciális rövidítéseket, adatokat és szakkifejezéseket tartalmaz. Szerepelnek benne a szívüregek méretei, faluk mozgása és vastagsága, a billentyűk működése, záródásuk, a kóros eltérések, falmozgások, áramlások. A lelet utal a szív teljesítőképességére is. A leletet a beteg rendszerint rövid időn belül kézhez kapja, de akár már vizsgálat közben is kérheti az orvost, hogy mondja el, mit lát.