Egyéb vizsgálatok

Méheltávolítás (hiszterektómia)

Mi az a méheltávolítás?

A méheltávolítás (vagy szakkifejezéssel élve, hiszterektómia) a méh teljes eltávolítását jelenti. Ennek során ma már rutinszerűen, megelőző jelleggel eltávolítják a petevezetéket is (jóindulatú betegségeknél is), hogy csökkentsék a rosszindulatú petefészek-daganat rizikóját is.

Mikor van szükség méheltávolításra?

Méheltávolítást rendellenes vérzés, vagy kismedencei térfoglalást okozó jóindulatú izomdaganatok, miómák miatt végezhetnek. Ilyen esetekben a méhet akkor célszerű eltávolítani, ha az érintettnek már van gyereke. Ha még nincs, akkor az első választandó eljárás a miómák eltávolítása, a méhet pedig csak akkor távolítják el, ha a beavatkozás nem vezet eredményre. 
A méhet akkor célszerű eltávolítani, ha a betegnek már van gyermeke. Fotó: Getty Images
A méhet akkor célszerű eltávolítani, ha a betegnek már van gyermeke. Fotó: Getty Images
A méh és a méhnyak rosszindulatú betegségei és rákmegelőző állapotai miatt is végezhető méheltávolítás. Ezekben az esetekben szükség lehet úgynevezett radikális hiszterektómiára, vagyis kiterjesztett méheltávolításra is. Méhnyakráknál nem feltétlenül van szükség a méh eltávolítására: ha valaki még szeretne gyereket, akkor lehetőség lehet arra is, hogy csak a méhnyakat távolítsák el. Ha azonban nem, akkor radikális méheltávolítás történik, amely során a kismedencei nyirokcsomókat is eltávolítják. Rákmegelőző állapot lehet a méh nyálkahártyájának kóros megvastagodása is (ezek különböző mértékben alakulhatnak át rosszindulatú elváltozássá) - itt sem minden típusánál kell azonban a méhet azonnal eltávolítani.
A méheltávolítás akkor is szóba jön, ha az érintettnek annyira erős vérzése van, hogy nem lehet gyógyszeresen vagy más módon kezelni. Fertőzés és krónikus kismedencei gyulladás is indokolhatja a méh eltávolítását, de lehet ok a súlyos endometriózis is. A méheltávolítás speciális esetét képezi, ha szülés után, a császármetszésnél uralhatatlan vérzés lép föl. Ez az úgynevezett atonia uteri, amely azt jelenti, hogy a méh szülés alatti vagy utáni elernyedésekor dőlni kezd belőle a vér.
Ugyancsak szükség lehet hiszterektómiára, ha a méh előesik a hüvelyen keresztül. Utóbbi azt jelenti, hogy a méhnek, amely valójában egy nagyon kicsi szerv, meglazulnak a kötőszöveti rostjai (amelyek a helyén tartják), majd elkezd kiesni a hüvelyen keresztül.

Milyen gyanú esetén van szükség rá?

Rendellenes vérzés esetén szövettani mintavétellel igazolva történhet méheltávolítás. Vannak olyan problémák is, amelyeknél a méheltávolítás csak akkor jön szóba, ha a kezelés másképp nem megoldható, nincsenek más alternatívák. Például a rendellenes, erős vérzéseket megpróbálják megszüntetni az endometrium (a méhet bélelő szövet, más néven méhnyálkahártya) hiszteroszkópos (méhtükrözéses) eltávolításával, vagy méhen belüli fogamzásgátló eszköz felhelyezésével. Az erős vérzéseket ezek is csökkenthetik. A méh hüvelyi előesését szintén megpróbálják hüvelybe helyezhető eszköz fölhelyezésével megszüntetni, a méhet annak segítségével visszahelyezni. A miómákat intervenciós radiológiai eljárásokkal meg lehet próbálni kezelni. Vannak olyan esetek is, amelyeknél gyógyszeres kezelések is alternatívát jelenthetnek. Ugyanakkor ha valaki már nem akar gyereket, a panaszok komolyak, a helyzet pedig nem javul, akkor a méheltávolító műtét jelenthet megoldást.

Hogyan végzik a méheltávolítást?

A méheltávolítás minden formáját mély altatásban végzik. A szervet egyszerűbben és kiterjesztett műtéttel távolíthatják el, attól függően, hogy milyen okból van rá szükség. Előbbi megoldást alapvetően jóindulatú betegségeknél választják, illetve rákmegelőző állapotoknál, a másik típust rosszindulatú daganatoknál. Az is a konkrét esettől függ, hogy a méhet a méhnyakkal együtt távolítják-e el, vagy pedig csak a méhtestet vágják le a méhnyakról. A méhet a méhnyakról akkor elég csak levágni, ha a betegség jóindulatú és a méhnyakban nincs elváltozás. A műtét során eltávolított szerv szöveteit minden esetben elküldik szövettani vizsgálatra. Ha eleve rosszindulatú elváltozás miatt végzik a műtétetek, akkor a nyirokcsomókat is rutinszerűen eltávolítják.
A méheltávolítást alapvetően négyféle módon lehet elvégezni: hüvelyi úton, hasi úton, laparoszkóppal és robottal (ez a da Vinci robotsebészet). Utóbbi Magyarországon nem fellelhető, nálunk nem operálnak robottal. Az, hogy mikor melyik megoldást választják, mindig a műtét indikációjától függ, mindegyik módszernek van ugyanis előnye és hátránya is. Vannak kifejezett javallatok, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy például hasi vagy hüvelyi operációra van-e szükség.

Méheltávolítás hasi úton

A hasi megoldás akkor bevett formája a méheltávolításnak, ha a beteg laparoszkópos vagy hüvelyi méheltávolításra nem alkalmas. Erre az van hatással, hogy az érintettnek korábban milyen műtétjei voltak: ha például sok hasi műtétje (vagy akár császármetszése) volt, akkor feltételezhetően vannak olyan összenövései, amelyek megnehezítik a laparoszkópos operációt, illetve az operáció alatti és utáni szövődmények miatt kockázatossá teszik azt. Emiatt ilyenkor a has felnyitására van szükség. Ugyancsak ez a megoldás (vagy a hüvelyi) lehet indokolt akkor, ha valakinél valamilyen társbetegség miatt problémát okozna a hasi nyomás fokozása (laparoszkópnál ez történik).

Méheltávolítás hüvelyi úton

A hüvelyi méheltávolítás már szült nőknél a lazább szövetek miatt könnyebben kivitelezhető beavatkozás. Viszont ez a megoldás még nem szült nőknél nem alkalmazható (ilyenkor a hüvely lehet annyira szűk, ami a méh eltávolítását lehetetlenné teszi). A hüvelyi méheltávolítás rizikója kisebb, mint egy hasi műtétnek, ahol még a sebgyógyulás zavarával is számolni kell.

Méheltávolítás laparoszkóppal

A laparoszkópos megoldás (ennél csak milliméteres, maximum egy centis nyílások keletkeznek) akkor jó, ha a méh hüvelyi úton nem távolítható el, de a felépülési időt gyorsabbá akarják tenni, illetve csökkenteni akarják a sebszövődmények rizikóját (ennek kockázata ilyenkor 70 százalékkal kisebb). Ma ez a preferált eljárás annak ellenére, hogy a műtéti ideje hosszabb. Ehhez a megoldáshoz nagyon jól képezett csapatra van szükség, a beavatkozás komoly teammunka.
Fotó: Getty Images
Fotó: Getty Images

Méheltávolítás robottal

A robot asszisztált méheltávolító műtét mindenképp drágább, mint a laparoszkópos, itthon nem is elérhető. A robotos operációnál az orvos egy szobában ül, onnan külső eszközökkel irányítja a robot karjait, úgy végzi el a méheltávolítást. Itt nincs szükség olyan jellegű csapatra, mint a laparoszkópos műtétnél, a technikai megoldások és a 3D-s képalkotás mindent megkönnyít, biztonságossá és ergonomikussá tesz. A végeredmény persze ugyanaz, mint a laparoszkópos megoldásnál, csak a kivitelezés egyszerűbb.

Mennyi időt vesz igénybe?

A laparoszkópos és a robotos méheltávolítás tovább tart, mint a többi megoldás, a hüvelyi pedig rövidebb a hasi típusnál. Időben kifejezve ez minden esetben 60-80 percet jelent, eltérések csak ezen belül vannak. A kiterjesztett méheltávolítás persze tovább tart: ez esetben a műtét 2-3 órás (az operáció hosszát nagyban befolyásolja a műtét alatti szövődmények előfordulása is).

Hogyan lehet felkészülni a méheltávolításra?

A méheltávolítás mindig szövettani diagnózissal indul, tehát tudják, hogy a beteget pontosan mi miatt operálják. Ha rendellenes vérzés az ok, akkor abból is mintát vesznek, és az alapján döntenek a méheltávolítás típusáról. A műtétet megelőzően végeznek laborvizsgálatokat és EKG-t, meghatározzák a vércsoportot, nézik a vér ellenanyagait, ha pedig szükséges, tesznek félre az operációra vért is. Ha társbetegségek is vannak, akkor teljes kivizsgálásra van szükség. Az altatás előtt szükséges az aneszteziológiai vizsgálat is. A műtétre úgy kell érkezni, hogy a beteg éjfél után már nem evett és nem ivott semmit.

Mire kell figyelni a méheltávolítás után?

A hüvelyi méheltávolítás után általában 3-4 napos kórházi tartózkodásra van szükség, míg a hasinál 4-5 naposra, a laparoszkóposnál pedig általában 1-3 naposra. A betegek thromboprofilaxist (véralvadásgátló kezelést) kapnak, amellyel az esetleges trombózist lehet megelőzni.
Hüvelyi méheltávolításnál az érintettek 10-12 nap után vissza tudnak térni a hétköznapokba, korábbi életmódjukat egyből folytatni tudják, míg a hasi megoldásnál hosszabb idő, nagyjából 6 hét kell a felépüléshez. Laparoszkópos méheltávolításnál 12-15 nap után lehet újra munkába állni, visszatérni a normál életmódhoz. A varratszedésre a műtét után 7-10 nappal kerül sor.
A kontrollvizsgálatok időzítése attól függ, hogy a méheltávolításra milyen okból volt szükség. Ha rosszindulatú betegégről volt szó, akkor szoros megfigyelés javasolt. A műtét után hat héttel mindenképpen végeznek olyan kontrollvizsgálatot, amelynél már ismerik a szövettani eredményt (ez nagyjából a műtét után két héttel készül el). Ennek ismerete még az egyszerűbb eseteknél is fontos, mert ugyan kis eséllyel (csak 1 ezrelékről beszélünk), de még egy jóindulatú izomdaganatot (miómát) tartalmazó méh eltávolításakor is kiderülhet, hogy van benne rosszindulatú tumor is - ilyenkor további kezelésre lehet szükség.

Jár vele fájdalom?

Mivel a műtétet altatásban végzik, direkt fájdalom nem jár vele, a gyógyulás idején viszont értelemszerűen jelentkezhetnek fájdalmak, amelyeket gyógyszeresen lehet csillapítani. A legkisebb fájdalom a hüvelyen keresztüli operációnál jelentkezik, utána a laparoszkópos, majd a hasi megoldás következik.

Milyen szakorvos végzi a méheltávolítást?

A méheltávolítást szülész-nőgyógyászok, nőgyógyászati daganatsebészek végzik. Az altatásról aneszteziológus szakorvos gondoskodik.

Milyen szövődményi lehetnek?

Mint minden műtétnek, a méheltávolításnak is lehetnek szövődményei. Történhet vérzés és bélsérülés, húgyvezeték-sérülés vagy hólyagsérülés. Ha szükséges, akkor ezeket társszakmák bevonásával kell ellátni.
A laparoszkópos megoldásnál a minimális nyílások miatt kisebb a sebszövődmények rizikója, ugyanakkor a húgyvezeték vagy a húgycső sérülése kétszer gyakoribb, mint a hagyományos hasi méheltávolításnál. Nagyon ritka, de súlyos szövődmény a sipolyképződés lehet, amely inkább csak akkor fordulhat elő, ha volt valamilyen bél- vagy hólyagsérülés.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Horányi Dániel szülész-nőgyógyász, nőgyógyászati daganatsebésznek.
Orvosmeteorológia
Fronthatás: Hidegfront
Maximum: +2 °C
Minimum: -4 °C

Általában derült vagy gyengén felhős idő valószínű, azonban észak felől kisebb felhőtömbök érkeznek, melyekből néhol hózáporok kialakulhatnak. Az északnyugati szél újból nagy területen megélénkül, megerősödik, de északkeleten és délnyugaton lesznek szélcsendesebb részek. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet általában -8 és -2 fok között valószínű, de a szélvédett, kevésbé felhős tájakon ennél több fokkal hidegebb lehet. Egy hidegfront érkezése az arra érzékenyeknél fokozhatja a kellemetlen panaszokat.