A szakemberek összehasonlították a jelenlegi és a jövőbeni műanyaghulladék mennyiségét ezen eszközök hulladékgyűjtő képességeivel és azt találták, hogy nagyon kicsi a hatásuk a műanyagszennyezés problémájának megoldására. A kutatók szerint a folyókon felállított gátak hatékonyabbak - és bár ezeknek nincs hatásuk a már az óceánokban lévő műanyaghulladékra - "jelentősen csökkentheti a szennyezést, ha együtt alkalmazzák őket a vízfelszínt tisztító technológiákkal".
Az Exeteri Egyetem, a Leibniz Trópusi Tengerkutatóközpont, a Zoológiai és Vadvilágkutató Leibniz Intézet, a Jacobs Egyetem és a Making Oceans Plastic Free kezdeményezés közös kutatása az úszó műanyagokra összpontosult, mivel az elsüllyedt hulladékot bonyolult vagy szinte lehetetlen eltávolítani. Közleményük szerint a kutatók úgy becsülik, hogy az óceánokba érkező műanyaghulladék mennyisége 2029-ben éri el a csúcspontját, a vízfelszíni műanyaghulladék több mint 860 ezer tonnát tesz ki 2052-ben, ami több mint kétszerese a jelenleg becsült 399 ezer tonnának.
Újrahasznosítani is nehéz
"A tanulmány fontos üzenete, hogy nem folytathatjuk az óceánok szennyezését abban reménykedve, hogy a technológia feltakarítja azt" - mondta Jesse F. Abrams, az Exeteri Egyetem kutatója. "Még ha össze is tudnánk gyűjteni az összes műanyagot az óceánokban - amire képtelenek vagyunk -, azt nehéz újrahasznosítani, különösen a műanyagrészecskéket, amelyek hosszú ideig úsztak és lebomlanak vagy beszennyeződnek. A másik nagy megoldás lehet eltemetni vagy elégetni azokat, de eltemetésükkel a talajt szennyezzük, elégetésükkel még több szén-dioxidot bocsátunk a légkörbe"- magyarázta.
A kutatók kimutatták azt is, hogy ha a csendes-óceáni nagy hulladéksziget eltakarítására tervezett 600 méter hosszú úszógátból 200-at alkalmaznának 2020 és 2150 között, akkor is csak 44 900 tonnával tudnák csökkenteni a műanyaghulladékot a periódus végére.
