A dermesztő februári hidegben sem fagyott be a Balaton – itt a magyarázat

Korábban az igazán hideg teleken rendszerint egy nyugalomba jutó hidegfront után fagyott be a Balaton felszíne. A hidegfronttal járó fagyos szél egész mélységében átkeverte a tavat, majd az éjszaka elcsendesedő hullámzás nyomán a víz felszínéről meginduló hosszúhullámú kisugárzás annyira lehűtötte a vízfelszínt, hogy reggelre megjelent az összefüggő, sima jég. Ritkábban előfordult az is, hogy egyáltalán nem állt le a hideg szél, így hullámzás közben, jégkockákat képezve fagyott be a Balaton – írja hétfőn kiadott elemzésében a HungaroMet.

Az idei februári hideg periódus során a térséget elárasztó hideg levegő és a talajfelszín is meglehetősen száraz volt, így nem alakult ki az ilyenkor szokásos köd vagy alacsony szintű felhőzet. Ennek következtében a nappali órákban a rövidhullámú napsugárzás által nagyobb mennyiségű energia jutott a Balaton felszínére. A rövidhullámú – vagy látható tartományú – napsugárzás mélyebben be tud jutni a vízfelszín alá, ezért van például a tengerben világos akár 50-100 méter mélységben is. Míg a talajfelszínt csak 1-2 centiméter vastagságban melegíti fel a februári napsugárzás, addig a jégmentes Balatonnál teljes mélységében elosztva történik az energiaátadás.

Ezzel szemben éjszaka a lehűlés egyik motorja a hosszúhullámú kisugárzás, amely viszont csak közvetlenül a víz felszínéről történik, így a mélyebb vízrétegekből nem jut ki sugárzási energia. Sugárzási szempontból tehát a Balaton egyfajta üvegházként működik, szemben azzal a vékonyabb talajfelszínnel, amely nappal gyorsan felmelegszik, éjszaka pedig gyorsan le is hűl. Mivel az energia-egyensúlynak hosszabb távon a víznél is fenn kell maradnia, ezért kisebb részben a vízfelszín és a levegő közvetlen érintkezése során adódik vissza valamennyi hő a légkörbe, nagyobb részben pedig a víz párolgásával. A vízfelszín párolgása során a víztömeg egy része nagyobb energiaállapotú vízgőzzé alakul át, elhagyva a vízfelszínt, ezáltal a párolgás tömeghez kötötten energiát visz ki a vízből. Ezt az energiát a párolgási hővel számszerűsítik a fizikában. A párolgás viszont függ a hőmérséklettől, amely február közepén éjszakánként nagyon alacsony volt, így a párolgással járó hőleadás is csekélyebb volt.

Összevetve a nagyobb tömegű, nagyobb vízmélységű és nagyobb vízfelületű Balatont a talajjal, vagy a sekély tavakkal, elmondható, hogy a Balaton a rövidebb ideig tartó, de már jelentősebb februári napsütés hőenergiáját jobban meg tudta tartani. Mindez pedig hozzájárult ahhoz, hogy az átlagosnál alacsonyabb hőmérséklet ellenére sem fagyott be a magyar tenger.