A világ tengerpartjainak egyharmadát kitevő homokos strandok jelentős értéket képviselnek a kikapcsolódás, a turizmus és a vadvilág szempontjából, emellett védik a tengerparti településeket a hullámoktól és a viharoktól. Ezek a területek azonban veszélybe kerülnek az emberi tevékenység következtében egyre gyorsuló klímaváltozás miatt.
Ez vár a tengerpartokra
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) tudósai műholdfelvételek alapján követték nyomon a homokos tengerpartok állapotának alakulását az elmúlt 30 évben és ennek alapján modellezték, miként befolyásolhatja azokat a jövőben a globális felmelegedés folytatódása. "Azt találtuk, hogy az évszázad végére a világ strandjainak fele szenved el 100 méteresnél nagyobb kiterjedésű eróziót, ami azt jelenti, hogy valószínűleg eltűnnek" - állapította meg Michalis Vousdoukas, az Ispra nevű észak-olaszországi kisvárosban működő intézet kutatója.
A tanulmány megállapítása szerint a homokos partokat fenyegető veszély mértéke attól függ, miként alakul a globális hőmérséklet 2100-ig. A magasabb hőmérséklet emelkedő tengerszintet és hevesebb viharokat jelent egyes térségekben, ami növeli a hullámokba vesző strandok hosszát.
A strandok eróziója különféle mértékben érinti majd a világ országait. A nyugat-afrikai Gambia és Bissau-Guinea homokos tengerpartjának akár több mint 60 százalékát is elveszítheti, és hasonlóak a kilátások Irak, Pakisztán, a La Manche-csatornán fekvő Jersey szigete vagy a csendes-óceáni Palau esetében is. Összméretét tekintve azonban Ausztrália veszítheti el a legtöbb homokos partot: itt 12 ezer kilométernyi partszakaszt veszélyeztet a felmelegedés. De több ezer kilométernyi homokos part tűnhet el az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban, Kínában, Iránban, Argentínában és Chilében is.
Egy független témaszakértő, Andres Payo szerint óvatosan kell fogadni a tanulmány megállapításait, mert számos olyan feltételezést és általánosítást tartalmaz, amely mennyiségileg és minőségileg is befolyásolhatja a kapott eredményeket. A tudományos munkát jegyző kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy még kissé óvatosak is voltak az eltűnő tengerpart hosszának megbecsülésében - a valós veszteség a jósoltnál is nagyobb lehet.
Már most is nagy a baj
A kutatócsoport két forgatókönyvet vett figyelembe. Az egyik 2,4 Celsius-fokos átlagos globális hőmérsékletemelkedéssel számol 2100-ig, a másik pedig ennek a duplájával. A kutatásban egyáltalán nem kalkuláltak a párizsi klímaegyezménybe foglalt ambiciózus céllal - tehát a felmelegedés 1,5 fokra korlátozásával -, mert annak megvalósulását nem tartják valószínűnek a tudósok.
A partvidékeket egyébként már most is erősen sújtja az emberi tevékenység, például a beépítés vagy a szárazföldi gátak létesítése. Ezek miatt ugyanis kevesebb olyan hordalék kerül az óceánokba, amely a strandok regenerálódásához szükséges. A tanulmány szerzői azonban kiemelték, hogy a veszélyeztetett partok 40 százalékát meg lehetne menteni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével.
Mit lehet tenni a tengerszint-emelkedés hatásai ellen?
A globális felmelegedés miatt a következő évszázadokban több méteres tengerszint-emelkedésre lehet számítani. Ennek következményeitől az Északi-tengeren Skócia és Norvégia közötti 475 kilométer hosszú és egy Franciaország és Délnyugat-Anglia közötti 160 kilométeres gát védhetné meg Európa több mint 25 millió lakóját - vélik a holland kutatók. A gátépítés költségei 20 éven át évi 250-500 milliárd eurót is elvinnének.
"Azon kívül, hogy ez egy lehetséges megoldás, egy ilyen kivételes gát főként figyelmeztetés lenne" - mondta Sjoerd Groeskamp holland kutató. "A költségek hatalmasak, de úgy számoltuk, hogy ha nem teszünk semmit a tengerszint-emelkedés ellen, azzal ennek többszörösét veszítenénk" - figyelmeztetett.
"Egy ilyen észak-európai kerítésgát műszakilag megvalósítható. Az Északi-tenger maximális mélysége Franciaország és Anglia között mintegy száz méter, Skócia és Norvégia között átlagosan 127 méter, a norvég partoknál pedig maximum 321 méter. Jelenleg képesek vagyunk arra, hogy 500 méter mélységet meghaladó fix platformokat építsünk" - magyarázta a szakember. A tanulmány szerzői azonban elismerték, hogy a növényvilágra nézve jelentős következményekkel járna egy ilyen gát felépítése. Eltűnne az apály és a dagály, azzal együtt pedig a hordalék és a tápanyagok szállítása is. A tenger tulajdonképpen egy édesvízi tóvá változna, ez pedig drasztikusan megváltoztatná ökoszisztémát és hatással lenne a halászatra is.
