Komoly éremesélyekkel indult volna a 2015-ös a kazanyi vizes világbajnokságon Kenderesi Tamás. Az azóta olimpiai bronzérmes, ifjú sportoló akkor viszont még nem tudta megmutatni, milyen félelmetes tempót diktál a medencében, betegsége miatt ugyanis nem nevezhetett. A sportkórházi vérvizsgálatok nem sokkal a világverseny előtt mononukleózist állapítottak meg nála , ami miatt három hónapig szigorúan eltiltották a fizikai megterheléstől. Élsportolóként rendkívül komoly kiesést jelentett számára a kényszerpihenő, amely még a riói felkészülést is hátráltatta némiképp. Nem ő az első sportoló, aki érmektől eshetett el a mononukleózis miatt, korábban már Hosszú Katinka és Gyarmati Andrea is megküzdött ezzel a betegséggel. De hogyan terjed, és mit is kell tudni róla?
A mononukleózist , más néven csókbetegséget vagy Pfeiffer-féle mirigylázat egy vírus okozza; ez az egyik legrégebbi kórokozó, amivel az emberiség valaha találkozott. A fertőzés az esetek túlnyomó többségében észrevehető megbetegedéssel nem jár. Amikor a kórkép mégis kialakul, akkor az jellemzően fáradtsággal, rossz közérzettel, fejfájással, torokfájással indul, majd mandulagyulladással és a nyirokcsomók megnagyobbodásával folytatódik.
A vírus a nyál közvetítésével fertőzi meg a betegeket, szoros kontaktus során. Ez egészen pontosan úgy történik, hogy a vírus a fertőzött személy nyálában a sejtek felszínére kerül, ott megtapad, onnan pedig átkerül az új gazda szervezetébe - ezért is terjedhet könnyen csókkal.
Évekig tartó fáradékonyságot okozhat
A betegséget az érintettek a legtöbbször észre sem veszik. Ha mégis, akkor is csak náthát, enyhe lázat, torokfájást és elesettséget éreznek. Ezek a tünetek jellemzően egy-két nap alatt maguktól elmúlnak. Komolyabb szimptómák csak ritkán jelentkeznek, ez esetben az előbbiek mellett borzongást, gyengeséget, fej- és hátfájást, izom- és ízületi fájdalmat éreznek az érintettek. Súlyos esetben a mandulák úgy megduzzadhatnak, hogy még a nyelés és a levegővétel is nehézségekbe ütközhet. Ilyenkor jellegzetes tünet a "gombócos", nazális beszéd is.
A betegek túlnyomó többsége hamar felépül, de a fertőzés okozhat tartós fáradékonyságot. Ez akár egy évig is eltarthat. Nem egy élsportoló esett például át mononukleózison úgy, hogy amiatt pályájuk akár egy évre is megtorpant. Sokszor az orvosokat is megtévesztik a tünetek, például a mononukleózis miatti " mandulagyulladás " miatt, ami nagyon becsapós. Ennek oka, hogy ilyenkor a mandula felszínéről a nyiroksejtek fehéres lepedék formájában lökődnek le, így ez a tünet ránézésre nagyon hasonlít a tüszős mandulagyulladásra.
Kezdeti állapotában gyakran össze is keverhető a két betegség, pedig az egyik esetben a tüsző gyulladásáról van szó, a másikban pedig egy belső nyiroksejtes gyulladásról. Viszont ha a mononukleózist tüszős mandulagyulladásnak nézik, és amiatt antibiotikumokkal kezelik, akkor egyes gyógyszerek - néhány penicillinszármazék - furcsa reakciót válhatnak ki. Utóbbi alatt azt kell érteni, hogy a betegen bőrén a kezelés nyolcadik-tizedik napján kanyarószerű bőrkiütések jelennek meg. Olyan ez, mintha a páciens allergiás tüneteket produkálna a gyógyszerre. Ez az immunválasz ugyanakkor elmúlik, a beteg nem lesz tartósan érzékeny ezekre az antibiotikumokra, de a mononukleózis ideje alatt ezek a válaszreakciók jelentkeznek.
