A Világ Betegségterhe ( Global Burden of Disease ) kutatás szerint a kezeletlen fogszuvasodás a legelterjedtebb szájüregi betegség, és összességében is a hatodik leggyakoribb betegség a világon. A korai gyermekkortól az idős korig a szájüregi betegségek negatív hatással vannak az életminőségre és a közösségi tevékenységre, társadalmi kapcsolatokra. A fájdalom, a fertőzés, a táplálkozási- és beszédnehézségek gyakran a szájüregi betegség következményei. A fogorvosi kezelés pedig költséges mind az egyéneknek, mind az egészségügyi ellátórendszernek. Az Európai Unióban a fogászati ellátás költségei meghaladják az évi 79 milliárd eurót - írja a The Lancet orvosi szaklap.
Ha ebbe belegondolunk, no és persze ismerve a fogászati árakat, sejtjük, hogy nem mindenkinek futja magánorvosi kezelésre. Amíg a társadalombiztosítás egyáltalán nem finanszírozta a fogorvosi ellátást, még nyilvánvalóbb volt, hogy a szegények és a tehetősebbek között jelentős egyenlőtlenség van a fogászati ellátásban. (A londoni Wellcome Gyűjtemény - amely tulajdonképpen az egészség problémáit bemutató, elemző ingyenes múzeum és könyvtár - új kiállítása is éppen az orális egészség és a társadalmi egyenlőtlenségek, valamint a fogászatnak a borbélyműhelyektől a nagy orvosi üzletágig tartó fejlődését tárja fel.)
Fogyasztási szokások és egészségtudatosság
Az elmúlt 50 évben hatalmasat javult az orális egészség a magas és közepes jövedelmű országokban. Másutt, különösen az alacsony jövedelmű országokban ez nem igaz, mert előtérbe került a cukros és a magasan feldolgozott élelmiszerek és italok fogyasztása, ami megnövelte a fogszuvasodás kockázatát és gyakoriságát.
Az Egyesült Királyságban például 1968-ban a felnőttek 37 százalékának nem voltak természetes fogai, de ez az arány 2009-re 6 százalékra csökkent. A korábbi generációk már fiatalon elveszítették a fogaikat, és a protézisek viselése kifejezetten elterjedt volt. Manapság azonban a szájüregi betegségek egyre inkább kapcsolódnak a társadalmi-gazdasági helyzethez, azaz a rossz, hiányos fogazat a társadalmi hátrány és a nélkülözés jól látható markere. A korai gyermekkortól egész életen át az idősebb korig a szájüregi betegségek és az azokhoz kapcsolódó hatások következetesen és általánosan a szociális helyzethez kapcsolódnak. A mai orális egészségi egyenlőtlenségek komoly fejtörést okoznak a döntéshozók és a közegészségügyi szakemberek számára világszerte.
A szájakban és a fogorvosi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben megmutatkozó társadalmi igazságtalanság és egyenlőtlenség nem új jelenség. Például a 18. századi Angliában bevett szokás volt, hogy szegény gyerekek ép fogait kihúzták azért, hogy gazdagabb idős emberek szájába tegyék át azokat. Persze ez elég borzasztónak tűnik mai szemmel, de innen indult a modern fogászati implantátumok fejlődése. A 17. és 18. századi Európában csak a gazdagok férhettek hozzá a fogorvosi kezeléshez, beleértve a költséges elefántcsont-fogsorokat is, míg a kevésbé kiváltságosak csak a borbélyokra támaszkodhattak, ha fogat kellett húzatn i, és nem igen volt fájdalomcsillapítás. A 19. és a 20. század folyamán a fejlődő tudományos ismeretek és technológiák átalakították a fogászati szakmát olyanná, amilyennek most ismerjük.
Beavatkozó és terápiás modell
A fogászat egyrészt technikai és sebészi szakma, másrészt egészségszakma, amely a gondozásra és a megelőzésre összpontosít. Azaz a beavatkozó és a terápiás modell áll egymás mellett és olykor egymással szemben. A modern fogászat nyereségorientált jellegét azonban össze kell egyeztetni az egészségügyi szakma gondozó szerepével. És ez nem egyszerű, különösen, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek ellenére biztosítani kellene a betegeknek a kiváló minőségű, bizonyítékokon alapuló kezelésekhez való hozzáférést.
Magyarországon a társadalombiztosítás viszonylag széleskörű ellátást finanszíroz, de nem elégséges mértékben, így elég sok fogorvosi praxis üresen áll. A magyarok azonban nem szeretnek fogorvoshoz járni , s mivel túl későn mennek el kezelésre, túl sok fogat veszítenek. Bár az átlagosan 2,7 tömött és 1,5 szuvas fog nem rossz nemzetközi átlagban, de a 10 hiányzó fog már nagyon sok. A 65 év felettieknek pedig már több mint a negyede fogatlan. Azokban az országokban, ahol a lakosok zöme évente kétszer elmegy ellenőrzésre, csak fele ennyi a fogveszteség. Ami viszont elkeserítő, hogy csak minden ötödik magyarnak van meg az összes foga, amivel utolsó helyen állunk az Európai Unióban, ahol az átlag 41 százalékos.
