Miközben elvben az ország bármely pontján elérhető a lehetőség, hogy házhoz menjen a nővér és az összes segítő szakember, a gyakorlatban csak a rászorulók töredéke jut ezekhez a szolgáltatásokhoz - számol be a nepszava.hu a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) fórumán elhangzottakról. Az okok közt éppúgy szerepel a rossz finanszírozás, mint az információhiány. Ezeket az ellátási formákat a háziorvosok írhatják fel, ám közülük sokan maguk sem ismerik saját és betegeik lehetőségeit.
Becslések szerint a fekvőbetegek akár 60 százalékát is lehetne otthonában ápolni - a kórházinál lényegesen olcsóbban. Ilyen szakápolásként a társadalombiztosító napi egy, legfeljebb háromórás ellátást fizet - a krónikus betegeknek maximum 56 alkalommal egy évben. S míg egy baleset vagy egy ortopédiai műtét után általában elég lehet ez az 56 alkalom, egy stroke-os betegnél jóval több időre van szükség ahhoz, hogy ismét önellátó legyen. Egy vizitért a szolgáltatónak 3700 forintot térítenek. Akkor is ennyit, ha több órát és akkor is, ha csak tíz percet tölt a beteggel. Az otthoni szakápolás keretében számos ellátás igénybe vehető, egyebek között tartós fájdalomcsillapítás, gyógytorna, beszédterápia, szondás táplálás, infúziós terápia, sebellátás, orvosi segédeszközök, protézisek használatának tanítása, oxigénterápia. Tulajdonképpen minden, ami egy krónikus beteg ápolásához vagy rehabilitációjához tartozhat. Magyarországon évente ötvenhatezer beteg veszi igénybe a tb-finanszírozott otthonápolást.
A házi hospice szolgáltatást a végstádiumú betegek otthonápolására rendelhetik a háziorvosok. A daganatos betegek évente 150 napi vizitre jogosultak, ezért naponta 4400 forintot számlázhatnak a szolgáltatók a biztosítónak. A tb-vel szerződött szolgáltatóknak - hasonlóan a kórházakhoz - területi ellátási kötelezettségük van, vagyis a körzetükhöz tartozó beteget kötelesek ellátni. Jelenleg az évente összesen 1350 millió vizit 85-80 százaléka szakápolás, a maradék 15-20 százalék pedig hopice ellátás.
