A beavatkozás legnagyobb előnye, hogy a hasüreg nagy sebzéssel járó feltárása helyett kis behatolási kapukon keresztül jutunk közel a zsigerekhez, így a hasüreg szerveinek betegségét közvetlenül kórismézhetjük. Egyes elváltozásait műtétileg is kezelhetjük.
A megnyitás kockázatai
A has megnyitása operációknál az egyik legjelentősebb műtéti kockázati tényező. A sebgyógyulás folyamatánál szövődmények léphetnek fel, a hasüreg fertőződésének esélye jelentős, a vérveszteség egyes esetekben komoly mértékű is lehet. Akin már végeztek hasmegnyitással járó műtétet, az igazolhatja, hogy a gyógyulás folyamatában az első napok, hetek fájdalmai roppant megterhelők lehetnek. A műtétet követő gyógyulási időszak elhúzódó. E tényezők újabb szövődménycsoportot állítanak a központba: a műtétet követő időszakot. Az elhúzódó mobilizáció a belek rossz működéséhez, bélösszenövésekhez vezethet. A mozgással járó izompumpa-működés kiesése az erekben, különösen a vénákban, a vér pangását, fokozott trombózisveszély t jelent. Végül és tényleg csak utolsó sorban az esztétikai tényező szerepe sem elhanyagolható: még a legoptimálisabban gyógyuló hasmetszés sebvonala is többé-kevésbé látható marad.
Megfogalmazódik tehát egy olyan igény a sebészeti beavatkozások terén, amely a felsorolt tényezők kiküszöbölésével a beteg gyors, biztonságos és esztétikailag elfogadható gyógyulását biztosítja. Ezen elvárásoknak megfelelő irányzat a műtétes szakmák területén elterjedt módszer: a laparoszkópia.
A beavatkozás lényege, hogy a hasüregbe vékony csövet vezetünk, melyen keresztül optikai rendszer - világítás, fényszálas optika - segítségével a hasüreg megfelelő területein tájékozódva látótérbe hozzuk a szerveket, és azokon különböző beavatkozásokat végezhetünk. A nőgyógyászatban ez a módszer egyre elterjedtebbnek tekinthető.
A hastükrözés - görög orvosi kifejezéssel a laparoszkópia - egy műtéti eljárás
A laparoszkópia lehetőségei
Az operatív (műtéti) nőgyógyászati hastükrözés során a kismedencében észlelhető kóros folyamatok megoldására vállalkozunk. Leggyakrabban a műtéti laparoszkópiát a hétköznapi rutin gyakorlatban meddővé tételi szándékkal végzünk. A műtét során a petevezetők átjárhatóságát megszüntetjük.
Ennél komolyabb műtéti beavatkozást jelentenek a petevezetőkön, illetve a petefészkeken végzett egyéb beavatkozások. Ezek során az észlelt petefészek tömlőket kiágyazhatjuk, az összenövéseket oldhatjuk, a lezárt petevezetőt átjárhatóvá tehetjük, illetve a súlyosan károsodott petevezetőt eltávolíthatjuk. A beavatkozás kiemelt alkalmazási területe a méhen kívüli terhesség , mely felismerésében és megoldásában egyaránt kimagasló szerepe van a hastükrözésnek.
Jelenleg még vitatott az ennél komolyabb, radikálisabb nőgyógyászati műtétek esetén a laparoszkópia alkalmazása. Különleges kombinációt jelent a hüvelyi méheltávolítás laparoszkópos ellenőrzéssel, mely során a hüvely felől hagyományos módon végzett műtétet a hasüreg felől "ellenőrizzük", hogy az esetleges szövődményeket időben felismerjük. Ezeknek a komolyabb nőgyógyászati nagyműtéteknek az elvégzése hastükrözés útján még ritkaságnak számít hazánkban.
A műtét menete
A beteg előkészítése megegyezik a hagyományos hasműtétnél megszokottal. Alapos kivizsgálás, belgyógyászati, aneszteziológiai vizsgálat, laborvizsgálat, mellkasröntgen minden esetben megtörténik a műtét előtt. Ennek elsődleges indoka, hogy hastükrözés során bármikor felléphet olyan szövődmény, melynek ellátásához a hasüreg hagyományos megnyitása jön szóba.
A hastükrözést altatásban, intubálás mellett végezzük. A műtét első lépése a hasüreg "felfújása" emberre veszélytelen gázzal. Ennek célja, hogy a hasfal és a zsigerek eltávolodjanak egymástól, a szervek jobban áttekinthetők legyenek. Következő lépés a trokár (vezető eszköz) bevezetése. Ezt többnyire a köldökgyűrűben végezzük, kb.: 1-1,5 cm-es bőrmetszésen át.
A hasüreg gázzal történő feltöltését követően bevezetjük az optikai eszközt, melyen keresztül monitoron észlelhetjük a hasüreg szerveit . Amennyiben a megtekintésen túl aktív beavatkozásra is szükség van, úgy segédeszközt vezetünk a hasba (nőgyógyászati műtétek esetén legtöbbször a csípőtájékon oldalt történő kis metszésből), melynek segítségével a szövetek manipulálása lehetővé válik.
A beavatkozás befejeztével az eszközöket eltávolítjuk, a gázt leengedjük, majd a kis bőrmetszéseket egy-egy öltéssel vagy kapcsokkal zárjuk. A beteget (többnyire) a beavatkozást követően egy-két nap után hazaengedhetjük. A varratok kiszedése vagy a kapcsok eltávolítása ambulánsan is megoldható a műtétet követő negyedik napon.
