A sürgősségi ellátás különböző szegmenseiben eltöltött több, mint húsz év alatt kialakult bennem egyfajta ellenérzés azokkal a mindennapi panaszokkal szemben, amelyek miatt sokan mentőt, vagy ügyeletet hívnak. Sokáig ebbe a kategóriába tartozott a migrén is. Nem igazán értettem, hogy miért minősül életmentésnek az, hogy valakinek, aki ismert migrénes, megint rohama van. Természetesen mentősként az a feladatunk, hogy segítsünk, nem pedig az, hogy minősítsünk egy-egy kórképet. De azért valahányszor kimentünk az éjszaka közepén egy-egy migrénes rohamtól szenvedő nőhöz (a nőknél a migrén háromszor gyakoribb, mint a férfiaknál), azon járt az agyam, hogy remélem, nem lesz most a körzetünkben egy sürgősebb eset, esetleg egy szívroham, egy gázolás, vagy sztrók. Ha az ember napi szinten találkozik olyan betegekkel, akik a kezei között konkrétan az életükért küzdenek, akkor hajlamos nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani egy migrénes rohamnak.
Milyen tünetekkel jár a migrén, és miért alakulhat ki?
Ismerek nem egy migrénnel küszködő embert, együtt tudok érezni velük, hiszen nem egy egyszerű fejfájásról van szó. A szédülés, a hányinger, a hányás mind-mind a migrén velejárói lehetnek, és az érintettek mintegy 25 százalékánál külön teher a roham előjele, az aura jelensége , amikor a látótérben különböző foltok, alakzatok jelennek meg. Bár ez általában 30-40 percen belül megszűnik, mégis roppant kellemetlen. A migrénnek számtalan fajtája van, a roham lefolyása is meglehetősen változatos. Kialakulásának okai máig nem teljesen tisztázottak. Szerepet játszhat benne az agy véredényeinek kitágulása, a nyakszirtlebeny izgalma az agyban, neurogén gyulladás, de még genetikai okok is - vagy mindezek kombinációi.
Furcsa történet: inkább egy kéztörés, mint a migrén?
Egy alkalommal - mentővel - kihívtak minket egy kézsérült fiatalemberhez, akinek nagyon fájt a feje. Először nem igazán értettem a bejelentést. A fiú a kertjük végében ült egy kövön, kezét egy jeges vödörbe lógatta, láthatóan eltörött. Firtatni kezdtem a történteket, mire bevallotta, hogy nem baleset történt, hanem szándékosan ütötte szét a kezét a fa törzsén, bár eltörni azért nem akarta. "Akkor mit akart?" - tettem fel neki a kérdést. "Hogy elmúljon a migrén" - felelte, mert már többször bevált neki, hogy egy más jellegű fájdalommal sikerült felülírnia a borzasztó fejfájást. Elmesélte, hogy neki a kéztörés is jobb, mint egy kiadós migrénes roham. Ettől kezdve elkezdtem máshogy tekinteni a migrénre és a migrénesekre. Eszembe jutott, hogy a migrén nagyjából egyidős az emberiséggel. Már az őskorban is ismerték, bár nem mondanám, hogy a koponyalékelés, melyet egészen a 17. századig terápiaként alkalmaztak, hatékony gyógymód. Az egyiptomiak harcsa csontvázának a hamvával dörzsölték be a halántékot, és Hippokratész írta le először az aura jelenségét, mint a migrénes roham előhírnökét.
Miért nem érdemes mentőt hívni migrén esetén?
Mindezek ellenére továbbra sem hiszem, hogy migrénes roham esetén mentőt, vagy ügyeletet kell hívni. (Ez alól persze kivételt képez, ha valaki annyira szédül és hány, hogy valóban képtelen orvoshoz menni.) A sürgősségi ellátás gyógyszerei ugyanis legtöbbször vajmi keveset segítenek a roham kezelésében. Azok a gyógyszerek hatékonyak igazán, melyeket szakorvosok írhatnak fel, és bár többségük valóban hasznos, azt azért tudni kell, hogy ezek a készítmények sajnos nagyon drágák.
Mit tehetünk, hogy megelőzzük a migrént?
Amit mi magunk is megtehetünk a megelőzés érdekében az, hogy igyekszünk megtalálni a kiváltó okokat. Nagyon ritkán találkozom olyan krónikus migrénes beteggel, aki ne lenne túlzottan stresszes . Kimutatták, hogy a migrén különösen gyakori a stressz csökkenésekor, tehát amikor kicsit megpihen az érintett, például hétvégente, egy-egy keményen ledolgozott munkahét után. Érdemes ilyenkor felülvizsgálni az életmódunkat, esetleg stresszlevezető technikákat beiktatni napi rutinunkba. Sokat segíthet a rendszeres sport , illetve hasznos lehet előre felkészülni az esetleges rohamokra. Tapasztaljuk ki, milyen gyógyszerek hatnak, és azok legyenek kéznél. Előfordulhat, hogy csak az ügyeleten kapott injekciók hatnak. Ilyenkor egyfelől azért, hogy gyorsabban jussunk ellátáshoz, másfelől pedig azért, hogy az ügyeleti kocsik hadd menjenek az életveszélyben lévő betegekhez, próbáljunk meg gondoskodni arról, hogy valaki bevigyen minket a legközelebbi ügyeletre.
Ha pedig olyan szerencsések vagyunk, hogy nem szenvedünk migréntől, akkor se felejtsük el a migrénes betegek iránti empátia szükségességét. Mert ők - ahogy a kézsérülést szenvedett fiatalember esete is bizonyítja - ezt borzasztó fájdalomként élik meg. A legtöbb érintett a rohammal küszködve nem képes folytatni természetes életvitelét, nem tud dolgozni , a családjával törődni, mert a fájdalom mindent felülír.
