A túl sok "Szerencsekerék" vagy a "Helyszínelők" nem tesz jót az idősebbek szellemi állapotának - állítják a kutatók. A kutatók 4000, 15 és 98 év közötti amerikai adatait elemezték, és arra jöttek rá, hogy a 65 éven felüliek háromszor annyi időt töltenek tévézéssel, mint a fiatalok.
A tanulmány szerint azonban, amíg a fiatalok a televíziózást egy pihentető, kellemes tevékenységnek tartják, addig az idősek számára ez nem annyira élvezetes időtöltés. Az idősebb generáció arról számolt be, hogy tévénézés közben sokszor éreznek szomorúságot, és a show-műsorok sem nyújtanak nekik olyan kellemes kikapcsolódást.
Az összes szabadidős és társasági tevékenység közül a televíziózás bizonyult a legelterjedtebbnek az idős nemzedék körében, és mégis ez az elfoglaltság nyújtja a legkisebb örömöt. A kutatókarra is rámutattak, hogy a mértéktelen televíziózás szív- és érrendszeri betegségekhez, elhízáshoz, 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet, és még az elmebaj kockázatát is megnöveli.
Régebbi tanulmányok szerint egy átlag amerikai napi 4,5 órát tölt tévénézéssel. Eddig mindig a gyerekek tévénézési szokásai álltak az aggodalmak középpontjában, annak ellenére, hogy az új tanulmány szerint senki sem tölt annyi időt a televízió előtt, mint az idős korosztály.
A 65 év felettiek a nap 25 százalékát tévénézéssel töltik. A kutatás szerint a 76 évnél idősebbek nézik legtöbbet a tévét, míg a 26 és 35 közöttiek a legkevesebbet. Az idő előrehaladtával viszont egyre nő a készülék előtt töltött idő. A kutatáshoz az adatokat az egész nemzetet átfogó reprezentatív mintából nyerték, amit 2006-ban a Princeton Egyetem "Egészség és Jólét" kutatóközpontja gyűjtött össze. A résztvevőket arra kérték, hogy vezessenek naplót napirendjükről, és írják le érzéseiket az egyes elfoglaltságokkal kapcsolatban.
Dr. Martin Gorbien, a chicagói Rush Egyetem időskori orvoslással és fájdalomcsillapítással foglalkozó központjának igazgatója szerint nem az a kérdés, hogy az idős emberek miért szeretik a televíziót, hanem az, hogy néhányan miért viszik túlzásba. "Az időseknél sokszor tapasztalunk elszigeteltséget, magányosságot, nem diagnosztizált és kezeletlen depressziót. Ha az ember magányos és depressziós, a legizgalmasabb dolog az életében a televízió lehet, de nem biztos, hogy jól is érzi magát tőle" - magyarázza Dr. Gorbein. Sokan azért tévéznek, mert nincs más lehetőségük: már nem vezetnek autót, családjuk messze él, barátaik meghaltak, vagy olyan krónikus betegségben szenvednek, hogy nincs lehetőségük más elfoglaltságra.
"Beszélgetnünk kell velük mentális és fizikai állapotukról, társas kapcsolataikról, sok idős ember ugyanis úgy érzi, hogy "semmim nem maradt a televízión kívül" - teszi hozzá Gorbein.
A tanulmány az American Journal of Preventive Medicine előzetes online számában jelent meg, nyomtatott formában pedig a folyóirat augusztusi számában lesz olvasható.
