Manapság minden betegségről, még azokról is, amelyek eredete és lefolyásának minden részlete még nem tisztázott, határozott elképzelésük van az orvosoknak. A kórokat ugyanis be tudják sorolni valamilyen osztályba , ahol hasonló természetű betegségeket tartanak nyilván. Néha azonban megtörténik, hogy nem lehet megragadni a hasonlóságok nyújtotta fogódzkodókat.
A Carancas meteorit betegség
Peruban, a bolíviai határ mellett 2007 szeptemberében meteorit csapódott a Földbe. A Carancas település közelében bekövetkező esemény ezer méter magas tűzcsóvával járt a beszámolók szerint. Mivel senki sem sérült meg, az első ijedtség gyorsan elmúlt, és az emberekben felülkerekedett a kíváncsiság. Ahogy elült a por, és a kráterben fortyogó víz elpárolgott, sok helyi lakos látogatta meg a becsapódási krátert. Erről a kirándulásról később aztán már szíves-örömest lemondtak volna.
Napokon belül ugyanis a helyiek közül legalább 200-an megbetegedtek. A fejfájás, az émelygés, a hányás és a hasmenés olyan gyorsan terjedt, hogy a helyi orvosok kénytelenek voltak a város egészségügyi központja mellé sátrakat felverni, hogy helyet szoríthassanak a betegeknek. Bár nyilvánvalónak látszott az összefüggés a meteorit és a megbetegedések között, nem sikerült egyértelmű bizonyítékot találni. Egyes tudósok, például Luisa Macedo, azzal érveltek, hogy a becsapódás által felszínre hozott víz arzénnal van szennyezve, és hogy a kráterből párolgó gőz valójában mérgező gáz volt. De a Perui Geofizikai Intézet tudósa, Jose Ishitsuka szerint nem valószínű, hogy egy meteorit elég meleg legyen ahhoz, hogy ilyen nagy mennyiségű forró gőzt hozzon létre. Valószínűleg már soha nem ismerjük meg a Carancas meteorit környezetében kialakult betegség valódi okát.
A cserebogárjárvány
Észak-Karolinában 1962 nyarán egy fonodában dolgozó munkásnő azt állította, hogy valamiféle veszélyes rovar él az üzemben. Meg volt győződve arról, hogy az Angliából származó legújabb alapanyag-szállítmányban valamiféle hátborzongató cserebogarak voltak, amelyek megcsípték. A nő nem volt hajlandó visszatérni a munkába fejfájása, szédülése és fájdalmas kiütései miatt. Összesen több mint 50 munkatársa jelezte, hogy az agresszív cserebogarak őket is megcsípték. Emiatt az üzemet lezárták ellenőrzés céljából, és a járványügyi hatóság (CDC) tisztviselői is kiszálltak a helyszín ellenőrzésére. De meglepetésükre nem talált bizonyítékot rá, hogy a panaszokban leírt lény létezik. Az egészségügyi ellenőrök csak két "csípős" rovart találtak az egész üzemben, de ezek egyike sem okozhatta a munkavállalók által leírt tüneteket. E különös helyzet ellenére úgy döntöttek, hogy a fonodát fertőtlenítik. Egyebet nem is tehettek. Érdekes módon miután az üzemben megtörtént a permetezés, és újra kinyitott, többé egyetlen ember sem panaszkodott a cserebogarakra. Vagy valami tényleg rejtőzködött a fonál alapanyagában, vagy csak tömeges hisztériáról volt szó, mint többen állítják. De az igazság talán örökre árnyékban marad.
Tanganyikai nevetőragály
Kashasha egy apró falu Tanzánia (régi nevén Tanganyika) nyugati részén, a Viktória-tó közelében. Itt tört ki 1962 január 30-án egy bentlakásos lányiskolában a nevetőrohamokkal kísért járvány. Először csak három lánynál jelentkezett, és azt gyanították, hogy valami tinédzserek közötti csínyről van szó. De a nap végére már 95 diákot ért el a kór, ami a tanulói létszám több mint fele volt. Március 30-án az iskolát bezárták az egészségi kockázatok miatt. A legrosszabb azonban csak ezután jött. Miután az iskolában nem maradhattak, a lányokat hazaküldték a különböző falvakban lévő lakóhelyükre. Talán a személyzet úgy gondolta, hogy a nevetőrohamoktól szenvedők szétválasztásával megakadályozhatják a járvány további terjedését az intézményben. Ehelyett a hatás megsokszorozódott. Májusban 200 emberen tört ki a közeli Nshamba településen a hisztérikus nevetés , júniusban újabb 50-en kapták el a kórt a szomszédos Bukoba közelében. Mire a nevetéses kór leállt - néhány embernél 16 napig is eltartottak a tünetek -, több mint ezer embert érintett, és összesen 14 iskolát kellett bezárni miatta. A mai napig nem született megnyugtató magyarázatot a különös eseménysorozatra.
Álomkór Kalachiban
Észak-Kazahsztánban (Asztanától mintegy 350 kilométerre északnyugatra) található a Kalacsi nevű falu, ahol különös fertőző fáradtságjárvány okozott riadalmat. A 2013-ban kezdődött jelenség a település lakói közül összesen több százat érintett, akik mély álomszerű, már-már kómás állapotba zuhantak, és napokig benne is maradtak. A lakosok legalább negyede átesett a betegségen az elmúlt években, de a tudósok nem jutottak közelebb az okok megfejtéséhez, és elfogadható elmélettel sem álltak elő. Leonyid Rikvanov professzor, egy geokémiára szakosodott orosz tudós kijelentette, hogy a válasz a falu közelében fekvő, elhagyott, szovjet korszakban művelt uránbányában található. Szerinte a bányából radon gáz tör fel, amely narkotikumként vagy érzéstelenítőként működhet. A tudós úgy véli, hogy mivel a bánya vágatait elárasztották, a víz kiszorítja onnan a gázokat. A kazah kormányt azonban egyáltalán nem győzték meg ilyen elméletek. Tavaly elkezdték kitelepíteni a lakosokat Kalacsiból, mivel nem találtak más módot a betegség leküzdésére.
A ciszjordániai ájulatos járvány
A diákok között előfordulhatnak tömeghisztériás járványok, amelyek bárkit magukkal ragadhatnak. Arrabah palesztin városban 1983-ban egy iskolás lány azt vette észre, hogy kontrollálhatatlanul köhög és képtelen lélegezni. Röviddel ezután eszméletlenül összeesett. Pár órán belül az iskolában más lányok is követték, és heteken belül több mint 900 ember élt át hasonló tüneteket Ciszjordánia különböző településein. Azóta sem találják a magyarázatát, hogy ennek mi volt az oka. Wahid Hamdallah, az egyik falu korábbi polgármestere szerint a jelenség mögött szándékos és rosszindulatú, méreggel elkövetett támadás van, amelyet a palesztinokat támadó izraeli kormány szervezett. Az egyébként is feszült Ciszjordániában ez a kijelentés túlcsordult pánikhangulatot idézett elő. Jenin 40 ezer lakót számláló városában hirtelen majdnem 250 ember kezdett szenvedni a betegségben, miután olyan autókat látott az utcákon, amelyek vastag fekete füstfelhőket bocsátottak ki. Meg voltak róla győződve, hogy megmérgezték őket. De mikor a járványügyi szakemberek megvizsgálták az iskolát, ahol kitört a kór, csak nyomokban találtak hidrogén-szulfidot , azt a gázt, amely gyakran rosszul kezelt latrinákban képződik. Lehetséges, hogy a lányok iskolájában a helytelenül működtetett mosdó okozta a több száz embert sújtó járványt? Vagy volt még más is Arrabahban azon a napon? Válasz ezekre a kérdésekre sincs.
