Arra már évszázadokkal ezelőtt rájöttek az orvosok, hogy segíthetnek a betegeken, ha friss vért juttatnak szervezetükbe, miközben a beteg vért eltávolítják. Sokáig nem értették azonban az okát, hogy a vérátömlesztés miért csak a betegek egy csoportjánál használ. A vércsoportokat csak 1900-ban fedezte fel egy osztrák orvos, Karl Landsteiner, aki rájött, hogy a vérsejtek egyes esetben tapadnak egymáshoz, máskor pedig nem.
Az összes kombinációt végigpróbálva végül három csoportot (A, B, C) különített el, ezek közül a C-t később 0-ra módosították. A huszadik század közepén pedig egy amerikai tudós, Philip Levine rájött, hogy létezik az Rh faktor, és tovább bontotta a vércsoportokat Rh negatívra és pozitívra. Így alakulhattak ki a ma ismert és használt vércsoportok.
Ezek a leggyakoribb vércsoportok
Egyes vértípusok a lakosság nagy százalékának adhatóak, míg vannak kimondottan ritkák is. Az Egyesült Államokban az alábbi módon oszlanak el a lakosság körében:
- 0-pozitív: 38 százalék
- 0-negatív: 7 százalék
- A-pozitív: 34 százalék
- A-negatív: 6 százalék
- B-pozitív: 9 százalék
- B-negatív: 2 százalék
- AB-pozitív: 3 százalék
- AB-negatív: 1 százalék
A vércsoportok aránya országonként eltérő lehet, az Országos Vérellátó Szolgálat ( OVSZ ) közleménye szerint például Magyarországon a leggyakoribb vércsoport az A-pozitív, a legritkább pedig nálunk is az AB-negatív. Ugyanakkor mindegyikre nagy szükség lenne. A Magyar Vöröskereszt évente közel 430 ezer egység vért biztosít mintegy 450 ezer önkéntes véradó megjelenésével az ország különböző pontjain kezdeményezett önkéntes véradó eseményeknek köszönhetően. Szakértők szerint hetente legalább 10 ezer megjelenő önkéntesre lenne szükség a rendszer fenntarthatóságának biztosításához.
Forrás: LiveScience
