A vértranszfúzió

Transzfúzióra általában műtét, baleset során fellépő nagyobb vérveszteség, vagy a csontvelő működés elégtelensége miatt lehet szükség. Korántsem mindegy azonban, hogy a beteg milyen vért kap!

Az emberek vérük tulajdonságai alapján különböző vércsoportokba sorolhatók. Transzfúziós szempontból legnagyobb jelentősége az AB0 tulajdonságnak van. Az AB0 vércsoport-rendszert Karl Landsteiner 1900-ban fedezte fel, munkáját később Nobel díjjal jutalmazták. Felismerte, hogy az emberek vérsavói egyes emberek vörösvérsejtjeit "összecsapják", míg másokét nem. A látott reakció alapján az embereket 3 vércsoportba - "A", "B" és "0" - sorolta. Később tanítványai fedezték fel a negyedik - "AB" - vércsoportot. A vércsoport elnevezése a vörösvérsejt membránon megjelenő AB0 antigén tulajdonság alapján történik: így az "A" csoportú egyén vörösvérsejtjein az "A", a "B" vércsoport esetén "B", az "AB" csoportnál mindkét antigén kimutatható, míg a "0"-ás csoportú egyénén egyik sem.

Különböző népek, különböző vércsoportok

A vércsoportok megoszlása populációs tulajdonság. Míg Ázsiában a "B" vércsoport a leggyakoribb, az amerikai indiánok szinte 100 %-ban "0"-ás vércsoportúak, Európában pedig az "A"-s és "0"-ás vércsoport dominál. Hazánkban az "A" vércsoport a leggyakoribb (44%), majd ez követi a "0" 32%-al, végül pedig a "B" következik 16%-al és az "AB" gyakorisága mindössze 8%.

Pozitív, negatív

A transzfúziós szempontból másik fontos vércsoport rendszer az "Rh". Több antigénből áll: D,d,C,c,E,e. Legfontosabb antigénje a "D" antigén, melynek megléte ("D") vagy hiánya ("d") szerint "Rh pozitív" vagy "Rh negatív" csoportba soroljuk az embereket. Az Rh pozitivitás domináns tulajdonság, azaz kialakulásához elegendő a RhD antigénnek csak az egyik szülőtől történő öröklése is, illetve valaki csak úgy lehet Rh negatív, ha mindkét szülőtől ezt örökli. Ennek megfelelően az Rh negativitás ritka, a hazai lakosság kb. 15 %-ban fordul elő.

Életet ment, de...

Kevéssé közismert azonban, hogy a transzfúzió bár általában életet ment, önmaga is számos, akár halálos szövődmény forrása lehet.
A nem kívánt transzfúziós reakciókat a kiváltó ok és időbeli lefolyásuk alapján csoportosíthatjuk. Időbeli lefolyás alapján korai és késői szövődményeket különböztethetünk meg. A korai reakciók 24 órán belül, gyakran 1-2 órán belül vagy akár azonnal jelentkezhetnek, míg a későiek napok, hetek vagy akár csak sok évvel a transzfúziót követően észlelhetők.
Transzfúzió alatti vagy közvetlenül a transzfúziót követő mellékhatások gyakorisága 1-3 %. A késői szövődmények megítélése igen nehéz, hozzávetőlegesen a transzfúziók kb. 20 %-ban van valamilyen mellékhatás, ezek kb. 0,5 %-a súlyos. Szomorú, de a halálos akut komplikációk között mind a mai napig az AB0 tévesztés okozta úgynevezett akut haemolytikus reakció a leggyakoribb. Bár szerte a világon a transzfúziós tevékenységet igen szigorú szabályok szerint végzik, a legfejlettebb országokban sem sikerült az emberi hibából, tévedésből (például beteg-, vérkészítmény csere) származó szövődményeket nullára csökkenteni. Ritkán haemolytikus szövődmény azonban a szabályok legtökéletesebb betartása mellett is kialakulhat, ha a beteg korábban immunizálódott (transzfúzió, terhesség, transzplantáció során), de antitest termelése időközben a kimutathatóság szintje alá csökkent. Ebben az esetben ugyanis a transzfúziót megelőző kompatibilitási vizsgálat negatív. A negatív vizsgálati eredmény miatt kompatibilisnek minősített (de valójában inkompatibilis) vérkészítmény beadását követően az antitest termelés órák alatt újra indul és szövődményhez vezet.
A transzfúziós szövődmények egy jelentős része a vérkészítményekben lévő egyéb vérkomponens kontamináció (szennyeződés) következménye. Talán a legtöbb prob­lé­mát a fehérvérsejt szennyezés okozza. Hazánkban ugyan a vörösvérsejt készítmé­nyekből az ún. határréteget (fehérvérsejt + vérlemezke) rutinszerűen eltávolítják, a ma­radvány fehérvérsejt tartalom azonban bőségesen elegendő sok szövődmény ki­vál­tásához. A készítményben bentmaradó fehérvérsejt "potyautasok" a felületükön lé­vő HLA (human leukocyta antigén rendszer) antigénekkel szemben ún. HLA alloim­mu­nizációt váltanak ki. A kialakuló anti-HLA antitest termelés 3 későbbi komplikációt okozhat: további transzfúzióknál ún. "nem haemolytikus" (nem vö­rösvérsejt szétesés­ből eredő) lázas transzfúziós reakció", vérlemezke transzfúzió­nál annak hatásta­lan­sá­ga, illetve esetleges későbbi szerv-transzplantációnál az alkalmas donorok számának csökkenése. A vérkészítmények maradvány fehérvérsejt tartalma fontos szerepet játszik az ún. fehérvérsejt asszociált vírusok átvitelében. E vírus csoportra az jellemző, hogy az át­vitel bizonyos számú, ép donor eredetű fehérvérsejt jelenlétéhez kötött. Legfon­to­sabb képviselőjük a cytomegalovírus (CMV), mely immunszupprimált (az immunrend­szer működése bármely okból csökkent) betegekben halálos CMV betegséget okozhat.

Nagyon izgalmas és vitatott területe a transzfuziológiának az allogén (más egyénből származó) transzfúzió hatására kialakuló ún. TRIM (transfusion-related immunmo­du­­lation = az immunrendszer működésének megváltozása transzfúzió hatására). Jelen­le­gi ismereteink szerint mindez a vérkészítmények nem kívánatos fehérvérsejt konta­minációjának következménye, de nem zárható ki egyéb mechanizmus sem. Állat­kí­sér­letes és humán klinikai vizsgálatok során megfigyelték, hogy allogén transzfúziót követően megnő a műtétet követő fertőzések előfordulása, daganatos betegeknél nő a daganat kiújulásának esélye, valamint a szervezetben lévő saját vírus (pl, CMV, HIV) "feléledése" jöhet létre. Egyes újabb kontrollált vizsgálatok ezeket az eredmé­nyeket ugyan cáfolják, a kérdés még messze nem dőlt el véglegesen.
Bár a világon mindenhol, ahol fejlett vérellátás létezik, így hazánkban is kötelezően szűrik a donorokat legalább HIV, B és C hepatitis, illetve szifilisz irányában. A helyi vi­szonyoktól függően több egyéb szűrőtesztet (HTLV I/II, malaria, trypanosoma, West Nile vírus) is alkalmaznak. Sajnos a szűrővizsgálatok sem képesek a fertőzés átvitelt 100 %-ban kivédeni. A fertőzést követően létezik egy hosszabb-rövidebb olyan idő­szak, mely során a donor már fertőz, de ezt még a vizsgálatokkal nem tudjuk kimu­tatni. Ezt az időszakot "ablakperiódusnak" hívjuk. Az ún. nukleinsav alapú tesztek (NAT) csak a vírusra jellemző nukleinsavat speciális módon megsokszorozzák (amplifikálják), így már minimális vírus nukleinsav is nagy biztonsággal kimutatható. Ezek a tesztek nagyon drágák. A NAT alkalmazásával az ablakperiódus jelentősen lerövidül, de sajnos így sem nulla, itthon még egyik teszt sem került bevezetésre.

Szerző: Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kh-Ri
Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály
Apheresis és Őssejt-feldolgozó Részlegvezető főorvosa

Értékelje a cikket!

Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+10, +15 °C
Minimum:
0, +5 °C

Hazánkban szombaton délelőtt változóan felhős lesz az ég, csapadék nem alakul ki.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag