Az a bizonyos június eleji nap is ugyanolyannak indult a 33 éves Alex McKeown számára, mint az összes többi, legfeljebb annyi különbséggel, hogy fáradtan ébredt. Nem is érzett magában különösebb kedvet vagy energiát, hogy részt vegyen egy reggeli edzésen. De mivel az előző három órát is kihagyta már, és tudta, hogy az edzőterem úgyis felszámolja a havidíjat, ha nem vesz részt az órákon, erőt vett magán, és odaért kezdésre.
Szédülés, erőtlenség, a bal oldal gyengesége
Azonban már rögtön az első gyakorlatsornál úgy érezte, szédül – mesélte a TODAY.com-nak –, és az első kör végére le kellett ülnie. „Ahogy ott ültem, egyre jobban szédültem, végül lefeküdtem” – idézte fel a történteket. Először kiszáradásra gyanakodott, de miután vizet és narancslevet is ivott, és nem lett jobban, már tudta, hogy ez nem kiszáradás. Amikor pedig újra a vizespalackjáért nyúlt, feltűnt neki, milyen gyengének érzi magát.
Amikor a mentősök megérkeztek, már nem tudott magától felállni és segítség nélkül állni. Az edzőterem egyik munkatársa szúrta ki, hogy a férfi bal oldala gyenge – ezzel rátapintott a lényegre. „Mire a kórházba kerültem, már nem tudtam felemelni a bal karomat, sem a bal lábamat, és nem igazán láttam a bal szememmel” – emlékezett vissza.
A gyors diagnózist egy, a koponya tövénél lévő belső nyaki verőerétől egészen a szemgödör mögötti középső agyi artériáig tartó, meglehetősen kiterjedt vérrög eltávolítása követte. Ezután McKeown néhány órán belül sokkal jobban érezte magát.
A 33 éves stroketúlélő szeretné, ha mind komolyan vennénk a jeleket
Mostanában a 33 éves stroketúlélő lazít, mert egyelőre 140 alatt kell tartania a pulzusszámát. Az étkezési szokásait az adagok szabályozásával és több zöldség beiktatásával módosította. A kemény edzések helyett pedig inkább a megfelelő lépésszámra ügyel, és nyugodtan biciklizik a közeli tóparti ösvényen. Tudatosabban figyel arra is, hogy mennyi időt tölt munkával és utazással, és semmit sem visz túlzásba.
Visszatekintve McKeown azt szeretné, ha a többi fiatal, egészséges srác is odafigyelne a jelekre, amelyek figyelmeztethetnek, ha esetleg valami nem stimmel az egészségükkel. És hálás, hogy az edzőteremben akkor körülötte lévők meggyőzték: vegye komolyan a tüneteit. „Csak azért tettem meg, mert olyan emberek vettek körül, akik előrelátóan bátorítottak erre. És ez tényleg megmentette az életemet”.
