Mi a közös a diabéteszben, a szívbetegségekben és az elhízásban ? - teszi fel a kérdést Brittany Risher, a Medium szerzője. Természetesen a választ is megadja: a megfelelő diéta segíthet ezeket az állapotokat javítani vagy megelőzni. A szakértők azonban azt állítják, hogy az orvosi képzés gyakran nem biztosítja a hallgatóknak azon információs és tanácsadási készségek elsajátításának lehetőségét, amik ahhoz lennének szükségesek, hogy képesek legyenek jövőbeli betegeiknek táplálkozás és életmód terén segítséget nyújtani - olvashatjuk a szerző témafelvetésében. A cikk neves szakemberek segítségével járja körül, mire is volna szükség ahhoz, hogy az orvosunk meg tudja mondani, mit együnk.
Régóta fennálló probléma
Annak, hogy az orvosok felkészületlennek érzik magukat a betegek táplálkozási tanácsadásában, öt évtizedre visszanyúló szakirodalma van - hangsúlyozta Jennifer Crowley. Az új-zélandi Aucklandi Egyetem táplálkozástudományi hallgatója szerzőtársaival a közelmúltban 24 olyan tanulmányt értékelt, amik a frissen végzett orvosok vagy még az oktatási rendszerben aktív orvostanhallgatók táplálkozástudományi oktatásról alkotott véleményét vizsgálták. Megállapították, hogy országától, a képzőhelytől vagy a felmérésben résztvevő évfolyamától függetlenül a hallgatók szeretnének magabiztosabb készségeket elsajátítani a betegek táplálkozási tanácsadásával kapcsolatban, ám nem jutnak hozzá ezekhez az ismeretekhez.
Aki jó példával jár elől...
A The Lancet Planetary Health-ben megjelent nemzetközi tanulmányból az is kiderült, az orvostanhallgatók nem éreznek elég önbizalmat ahhoz, hogy a táplálkozásukról konzultáljanak egy beteggel. "Ha egy páciens elmegy, és az orvos meg sem említi a diétát, akkor mi másra is gondolhatna a beteg, minthogy az nem fontos?" - teszi fel a kérdést a Gaples intézet preventív kardiológusa, Stephen Devries. Szerinte a táplálkozásnak nagyobb szerepet kell kapnia az egészségügyben.
A táplálkozás a biokémia és a fiziológia közötti kapcsolat, s azt ugyan megtanítják a hallgatóknak, hogy mi az anyagcsere, hogyan bontják le az enzimek az ételt , ám az, hogy a gyakorlatban hogyan alkalmazzák, fordítsák le ismereteiket a pácienseknek, már hiányzik. Nyilván ennek egyik oka, hogy az orvosképzés éveibe már így is rengeteg ismeret átadását kell besűríteni, hiszen az új sebészeti eljárásoktól, a gyógyszeripar fejlődésén át a diagnosztikai és kezelési innovációkig mindent be kell zsúfolni, így a prioritásból gyakran kimarad a táplálkozás, sőt, nem ritkán maguk az orvostanhallgatók, végzett orvosok saját életük menedzselésében sem sikeresek táplálkozás és egészséges életmód terén. Pedig, kutatások bizonyítják, hogy egy ezen a téren jó példát mutató orvos szívesebben beszélget el a betegeivel a diéta, az életmód egészségre gyakorolt fontos hatásairól, mint ebben kevésbé sikeres kollégái.
Használható tudás kell
A cikkben idézett tanulmány több lehetséges utat is felvázolt a probléma megoldására, mivel a szakemberek véleménye is eltérő. Néhányan például azt javasolják, a táplálkozási ismeretek elsajátítása az orvosok számára legyen kötelező, akár már a felvételinél.
A való világ nem feleletválasztós teszt; a kérdés, hogy hogyan tudják az ismereteiket a gyakorlatban alkalmazni - tromfol egy másik csoport, egyben azt is javasolva, hogy az amúgy is zsúfolt tanrendbe ne új kurzusként kerüljön a táplálkozási ismeret, hanem a meglévő tananyag egyes részeit egészítsék ki. Például amikor a magas vérnyomásról tanulnak, akkor azt is sajátítsák el, hogy milyen diétát kell tartani a hétköznapokban a megelőzéshez vagy a gyógyszeres kezelés melletti fenntartáshoz. Megint mások azt javasolják, az orvostanhallgatóknak főzőkurzusokon és más gyakorlati képzések során kellene fejlesztenie az ismereteit és készségeit e téren. Ideális esetben ezek az osztályok olyan különböző kulturális hiedelmeket és társadalmi-gazdasági tényezőket is tartalmaznának, amelyek befolyásolják az étkezési döntéseinket.
Azt már a cikk szerzője szögezi le a konklúzióban, hogy természetesen most is vannak olyan egyetemek, ahol a hallgatók választhatnak ilyen kurzusokból , de jó lenne, ha ez általánossá válna az orvosképzésben ezen ismeretek elsajátításának fontossága. Ha mindezt a változást globálisan sikerülne elérni, akkor talán 30-40 év múlva a táplálkozással kapcsolatos betegségek is jelentősen csökkennének. Amennyiben pedig széles körben elterjedne az életmód fókuszú gyógyászat, felismerve a táplálkozás, a testmozgás és a stressz kezelési szokások megfelelő ismeretével és elsajátításával járó előnyöket, az alapjaiban változtathatná meg az emberiség jövőjét.
Forrás: Medium.com
