Nyilvánvaló, hogy nem a fizikai paraméterei határozzák meg egy ember értékét. Az átlagtól túlságosan is eltérő testalkatú embereket azonban kisebb-nagyobb előítéletekkel kezeli a legtöbb társadalom. A hátrányos megkülönböztetés hatásait csak fokozza, ha az érintett képtelen elfogadni saját magát, ami akár pszichés megbetegedéshez is vezethet, annak további negatív következményeivel együtt. Jó tehát, ha az emberek önértékelése rendben van, és képesek megbékélni a testtel, amelyben élnek. A testpozitív mozgalom is ennek érdekében bontakozott ki. Csakhogy az elfogadás és az önfelmentés két különböző dolog. Az Obesity (Elhízottság) című orvosi szaklapban megjelent tanulmány szerint a pluszméretek szélesebb körű elfogadása megakadályozhatja a túlsúlyos felnőtteket abban, hogy felismerjék súlygyarapodásuk mértékét és elősegítsék egészségtelen szokásaik megváltoztatását.
A kutatók több mint 23 ezer túlsúlyos vagy elhízott brit felnőttet vizsgáltak meg, és elemezték, hogyan észlelik a súlyukat a tényleges súlyukhoz mérten. A férfiak kétszer nagyobb valószínűséggel (60 százalék) becsülik alá a súlyukat, mint a nők (30 százalék). A kövérség stigmája elleni küzdelem nem akadályozta meg a fizikai egészség romlását. Azok az emberek, akik alábecsülik a súlyukat, 85 százalékkal kisebb valószínűséggel próbálnak lefogyni , mint akik felismerték a testsúlyuk által meghatározott valós állapotukat.
A nőket és a férfiakat is gyötörheti
Az alacsony iskolai végzettségűek és a kisebb jövedelműek - ez a két legfontosabbnak mutatkozó befolyásoló tényező - nagyobb valószínűséggel becsülik alul a súlyukat, és emiatt kevésbé valószínű, hogy sikerül lefogyniuk. Az elhízásban megmutatkoznak a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek - írta Raya Muttarak, a tanulmány vezető szerzője. A munkafeltételeknek, az egészségértésnek, az egészségügyi ellátáshoz való megfelelő hozzáférésnek mind megvannak az egészségi állapotban megmutatkozó következményei, ami erősíti az emberek közötti demográfiai egyenlőtlenségeket.
Bár a testképet hagyományosan a nemi szempontokat figyelembe véve tanulmányozzák, a férfiakat és a nőket egyaránt gyötri a testképük miatti boldogtalanság. Az amerikai nők 84, a férfiak 43 százaléka nem elégedett a testével, ami nagyobb kockázatot jelenthet az evészavarok , a depresszió és a rossz önbecsülés kialakulásában. Az átlagos női derékméret Magyarországon is például 84 centiméter, de a ruházati hirdetésekben szereplő modellek méretei ettől több mint 20 centivel is elmaradhatnak.
Nem jó a felmentés
A testpozitív mozgalom bizonyította, hogy jelentősen javítja a női önképet, ha az átlagos és a pluszméretű modellek reprezentációja megnövekszik. Ettől ugyanis mélyebb elégedettséget éreznek saját testükkel, és abbahagyják a vékonyabb nőkkel való összehasonlítást. A testpozitív mozgalom kritikusai elsősorban az olyan elképzeléseket támadják, hogy a súly és az egészség nem korrelál. A legrosszabbnak azokat az eseteket tartják, amikor a túlsúlyos emberek felmentést adnak maguknak, és elégedetté válnak az extra kilóikkal együtt. Ez a "rossz fajta" testpozitivitás megakadályozza ugyanis a túlsúly következtében megjelenő betegségek és egészségi következmények felismerését. Nagyon sok ember, aki a testpozitív mozgalom részesének tartja magát, úgy véli, hogy sohasem kellene lefogynia igazán, mert a soványabb alkat iránti vágya csak a társadalmi többség értékítéletének érvényesülése miatti szégyen megszüntetése miatt él benne.
Az orvosok viszont úgy gondolják, nem azért kell lefogyniuk, hogy többé ne legyenek az előítéletek céltáblái, hanem a súlyos civilizációs betegségek (cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, demencia stb.) elkerülése érdekében. A testpozitív mozgalom céljai között az egészséges életmódnak is ott kellene lennie. Ez ugyanis egyáltalán nem áll ellentétben a magasabb szintű önelfogadással. Sőt kifejezetten erősíti azt.
