Ismerjük meg!
A kókuszdió (Cocos nucifera L.) a pálmafélék (Arecaceae) családjának tagja. A növény pontos eredete nem ismert, de egyes kutatások szerint Polinézia, de feltételezések vannak arra is, hogy a Csendes- óceán partjairól származik.
Ami biztos, hogy az Amerikába érkező első európaiak csak a Csendes- óceán partvidékén találtak kókuszpálmákat. Ma már a trópusi partvidékeken mindenütt megtalálható. Dél-Amerikában több mint 30 faja található meg. Maga a kókuszdió tulajdonképpen a kókuszpálmának a magja. A 25-30 méter magas pálma koronáját szárnyasan összetett levelek alkotják. A levelek hossza elérhetik akár az 5 métert is. A kókuszdió a botanika szempontból csonthéjas termés, amely a virágzás után mintegy 9 - 12 hónapra érik meg. A kifejlett kókuszpálmák évente mintegy 10-15 virágzatot fejlesztenek.
A magot egy vastag rostos burok veszi körül, amely az éréssel sárgára változik. Szállításkor a burkot eltávolítják, és e nélkül szállítják, hozzánk is így kerül. A termés fajtától függően 1 és 2,5 kg súly között változik. A kókuszt a kellemes, édeskés ízű kókuszvíz tölt ki, amelyből az érés során zsiradékok épülnek be a kialakuló táplálószövetbe, amely végül egy több mint 1 cm vastag, fehér, dióbélszerű réteget képez a héj belső falán. Ez a termés ehető része, a kókuszbél.
A kókuszdió egyik végén 3 csíranyílás található. Általában itt szokták kilyukasztani, hogy kinyerjék a kókusz levét.
A kókuszpálma 1300 m magasságig termeszthető. Bő vízellátást igényel, a hőmérséklet is csak kissé ingadozhat a 27 °C körül. Az első termések megjelenéséig 5-7 évre van szüksége. A kókuszpálma a napos helyeket, a tengerparti laza talajt kedveli, így a trópusi klímában jól érzi magát. Bő vízellátású növény.
Általában a Dominikai Köztársaságból, Hondurasról és Costa Rica-ból importáljuk.
Miért jó? A kókuszdió tekintélyes mennyiségben tartalmaz kalciumot, cinket, szelént és vasat, de megtalálható benne a magnézium is. Vizsgálatok bizonyítják, hogy telítetlen zsírsav tartalma is jelentős. Ennek köszönhetően csökkenti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát.
A magas kalcium tartalma miatt nagyon jól illeszkedik a gyermekek étrendjébe.
Ásványi anyag tartalmának köszönhetően rendszeres fogyasztásával sikeresen küzdhetük a fáradtság és a kimerültség ellen.
Magas energia tartalma miatt (a gyümölcs 100 grammja 354 kcalalóriát tartalmaz) a gyengélkedő betegek, vagy nagy fizikai igénybevételnek kitett személyek (pl. sportolók) számára ajánlott.
A kókusz olaját a test és hajápolásban alkalmazzák, értékes gyógyászati olajok és szappanok alapanyaga.
Hogyan fogyasszuk?
A termés ehető része maga kókuszbél, amely meglehetősen tápláló.
Ha frissen fogyasztjuk, tehetjük távol-keleti ételekbe, salátákba, de magában - főleg a nyári melegben - kiváló frissítő gyümölcs. Szárított formában főleg süteményekhez, különféle édességekhez, müzlikbe használjuk.
A kókusztej, melyet gyakran összekevernek a kókuszvízzel nem más, mint a gyümölcshúsból nyert folyadék. Ez is ízletes és energiában gazdag nedű.
Egyébként a kókuszdió fehér húsából a világ számos helyén étkezési zsírt nyernek.
Tippek - tanácsok
A gyümölcsöt a legtöbb esetben még éretlenül indítják útnak a tengerentúlról Európába. Ha a dió éretlen, akkor belsejében akár liternyi kókuszvíz is lehet, ezt a diót nem érdemes még feltörni.
Fogyasztani akkor érdemes, ha a gyümölcs belseje még tartalmaz vizet, de nem túl sokat. Ilyenkor a gyümölcshús ugyanis már elég vastag, de még nincs kiszáradva.
A már érett gyümölcs is 1-3 hétig megtartja az élvezeti értékét, fontos azonban hogy szobahőmérsékleten tároljuk.
Ha megvásároltuk a kókuszdiót, keressük meg azt a végét, ahol három lyuk található.
. Ezek közül a legnagyobbat egy kés segítségével könnyen feltárhatjuk és így hozzájuthatunk a benne lévő édes kókuszvízhez.
Csepegtessük ki, vagy szívószállal szívjuk ki a nedűt.
A gyümölcshúshoz úgy juthatunk., hogy vagy fűrésszel elfűrészeljük, vagy egy konyharuhába tekerve kalapáccsal összetörjük a kemény héjat.
Érdekesség A kókuszdió több ezek kilométert képes úszni, és ezalatt - mintegy 3 hónap - megtartja csírázó képességét, így a növény képes magától is elerjedni egyik szigetről a másikra. A kókuszpálmák több mint 80 évig tudnak teremni.
A kókuszpálma minden része hasznosítható: a termések rostos részéből fonalat fonnak, amely kötél, takaró, háló, ruhanemű, szőnyeg és sok más termék előállítására alkalmas. A dió csontos belső héjából edényeket és dísztárgyakat készítenek. A kókuszpálma levelei és törzse elengedhetetlen építőanyag a trópusokon.
A pálmanedvből, amely a megvágott virágzatokból csepeg, egyes országokban pálmabort, ecetet és szirupot állítanak elő.
Ázsia egyes országaiban a kókuszdió szüret idején idomított majmok takarítják be a termést. Manapság azonban már inkább rövid törzsű fajtákat ültetnek, amelyekről könnyebb a szüretelés.
