"Megint túl sok a savam " - hangoztatják sok esetben, akik éppen gyomorégéssel küzdenek. Valójában azonban a tünet hátterében meghúzódó folyamatok jóval komplexebbek ennél. Gyomrunkban sav termelődik, ami egyrészt az elfogyasztott ételek emésztésében játszik fontos szerepet, másrészt meggátolja, hogy az étellel a szervezetünkbe jutó mikroorganizmusok elérhessék a bélrendszert. A gyomorsav nagyon erős, bőrre cseppentve például képes lenne égési sérülést okozni. A gyomor belső felületét ugyanakkor a savas hatásnak ellenálló nyálkahártya béleli, ennél fogva a gyomornedv valóban csupán a bevitt táplálékra van kihatással.
Probléma abból adódik, ha a gyomorsav kijut a gyomorból a tápcsatorna felsőbb szakaszába. A gyomor és a nyelőcső között ugyanis egy körkörösen futó záróizom található, aminek feladata, hogy a táplálékot lefelé átengedje a gyomorba, a visszaáramlást viszont megakadályozza. Csakhogy a záróizom gyengesége, illetve a hasűri nyomás fokozódása esetén előfordulhat, hogy a savas gyomortartalom mégis visszajut a nyelőcsőbe, amelynek fala azonban - akárcsak a bőr - lényegében védtelen az erős savhatással szemben. A gyomorsav tehát felmarja a nyelőcső falát, gyulladást előidézve, ami égő, akár fájdalmas érzésként jelentkezik a gyomorszáj magasságában, a szegycsont mögött.
A hasűri nyomás fokozódása számos tényezőre visszavezethető lehet, beleértve akár a hasi elhízást, szűk ruházatot, nőknél a várandósságot, megerőltető fizikai tevékenységeket, valamint a kiadós étkezéseket. Ami a táplálkozást illeti, a magas zsírtartalmú ételek lassítják az emésztést, ennél fogva a gyomortartalom haladását a bélrendszer felé, így növelve a hasűri nyomást. A szénsavas italok maguk is erősen savasak, ráadásul puffasztanak, míg a koffein és az alkohol a záróizomzat működését gyengíti. A stressz és egyéb hormonális hatások szintén hozzájárulhatnak a gyomorégéshez. Összességében tehát időről időre bárkinél jelentkezhet a panasz, ha azonban gyakorivá, rendszeressé válik, mindenképpen javasolt a szakorvosi kivizsgálás. Enyhébb esetekben vény nélkül kapható gyógyszerekkel otthon is kezelhetjük az alkalmanként fellépő kellemetlenséget.
Így működnek a gyomorégés elleni gyógyszerek
Hosszú távon az egészséges életmód megoldást hozhat a gyomorégésre. A rendszeres testmozgás, az egészséges testsúly megőrzése, a dohányzás, az alkohol és a stressz kerülése egyaránt hasznos. Legyünk továbbá mértékletesek a zsíros, fűszeres vagy cukros ételek és a szénsavas, magas koffeintartalmú italok fogyasztásával. Ezen felül tüneti kezelésként különféle gyomorégés elleni gyógyszerek jöhetnek szóba. A gyomorégés elleni gyógyszereket hatásmechanizmusuk alapján az alábbi főbb kategóriákba lehet besorolni.
- Antacidák, avagy savközömbösítők: mind közül ezek a készítmények hatnak a leggyorsabban, mi több, szinte azonnal megszüntetik az enyhébb gyomorégést. Ennek oka, hogy közvetlenül a gyomorsavat közömbösítik, így elejét véve a nyelőcső további károsodásának. Hatásuk ugyanakkor csupán rövid távú, továbbá lehetséges mellékhatásaik okán sem alkalmasak tartósabb használatra.
- Hisztamin-2-receptor antagonisták (H2-RA): ellentétben a savközömbösítőkkel, ezek a gyógyszerek nem a már megtermelődött gyomorsavat iktatják ki, hanem a további savtermelést fogják vissza. Lassabban, általában a gyógyszer bevételétől számított egy-három órán belül kezdik el kifejteni hatásukat, az azonban sokkal tovább is tart. Általában enyhe és középsúlyos panaszok kezelésére javasolt a használatuk. E körbe tartozik például hatóanyagként a famotidin.
- Protonpumpagátlók (PPI): az e csoportba tartozó hatóanyagok - más mechanizmuson keresztül, de - ugyancsak a gyomorsavtermelést csökkentik. Hatásuk erősebb a H2-RA csoport gyógyszereiénél, kúraszerűen szedve pedig elősegítik a károsodott nyelőcső gyógyulását. Gyakran alkalmazzák ezeket a hatóanyagokat a refluxbetegség kezelésére. Kölcsönösen kihathatnak azonban más készítmények hatására, emiatt a protonpumpagátlók alkalmazásáról javasolt először szakemberrel egyeztetni.
Fontos hangsúlyozni, hogy a felsorolt gyógyszerek nem szüntetik meg a gyomorégés hátterében meghúzódó kiváltó okokat, de hatékonyan enyhíthetik azok következményeit. Ha a gyomorégést az életmód-változtatás és a gyógyszerek segítségével sem tudjuk megszüntetni, illetve panaszaink állandósulnak vagy súlyosbodnak, feltétlenül forduljunk szakorvoshoz.
