A hajápolástól a bőrbetegségeken át sok mindenre javasolják a diófa levelét. A Kárpát-medencében a diófa két fajával találkozhatunk a leggyakrabban, az ehető diót termő közönséges dióval és az Észak-Amerikából származó, főként díszfaként ültetett fekete dióval.
A közönséges dió (Juglans regia) levelének a néphagyomány és a természetgyógyászat számtalan jótékony hatást tulajdonít: vértisztítóként, gyomorerősítőként, emésztést segítőként (összehúzó hatása miatt enyhe hasmenésnél) valamint féreghajtóként tartják számon, emellett bőrproblémák, kiütések, ekcéma, fagyások ellen is javasolják. Magas vérnyomás, illetve aranyérbántalmakra is ajánlják, de borogató szerként mandula és szemgyulladásra is. A levél főzetét hajhullás ellen illetve hajszínezésre is használják, vidéken régebben még a lépfenét is a leveléből készített teával kezelték.
A levelek közel 10 százalékban tannint (csersavat) tartalmaznak, javarészt ellagitanninnal, valamint több mint 3 százalékban kvercetin és kempferol flavonoidokat, körülbelül 1 százalékban C-vitamint. A monoglükozidok közül a vírusölő (herpesz), baktériumölő és gombaölő (Candida albicans, Trichophyton rubrum) juglon található meg benne, mindemellett illóolajat is tartalmaz.
Nemcsak borogatni, fürdeni is jó
A diófalevél teája nem csak belsőleg hat: különböző bőr- és nyálkahártya-fertőzések (mandula- és torokgyulladás, ínysorvadás, de akár hüvelyi is), ekcéma, bőrgomba, visszérseb, atka és fejtetű kezelésére egyaránt alkalmasnak tartják. Fürdőként a gyulladásos megbetegedések enyhítésére javasolják.
Csak a zöld leveleket használjuk
A tea készítésének számtalan módja van, de akkor a legjobb igazán, mikor július-augusztus környékén megvastagodnak, de még sötétzöldek. A rozsdafoltos vagy sárgás levelek már nem használhatók. Árnyékos helyen kell szárítani, majd összemorzsolni és páramentesen tárolni. Leforrázva fogyasztandó, kúraszerűen.
A dió egyik legfontosabb téli termésünk és alapanyagunk. Egészségmegőrző szerepe kiemelkedő a hideg hónapokban, de bőrünk ápolására is használhatjuk. Tudj meg róla többet!
Még kutatják sok hatását
Mindazonáltal, számos, kevésbé bizonyított hatást is tulajdonítanak a diófalevélnek. Ilyen az asztma, a reumás fájdalmak, csontritkulás, a daganatok elleni hatékonysága. Sokszor hallani, hogy a főzet csökkenti a vércukorszintet és szabályozza az anyagcserét, így cukorbetegek kiegészítő terápiájaként is jó, de még jelenleg is folynak az ez irányú kísérletek. Mindenesetre, az Európai Gyógyszerügynökség gyógynövényszakértői a jelenlegi bizonyítékok alapján bőrpanaszok kezeléséhez és az izzadás csökkentéséhez javasolják használatát.
Mire jó még maga a dió?
A dióolaj ránctalanító, hidratáló hatású, már az ókori Egyiptomban is használták balzsamozásnál. A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetére adják. Maga a dió növényi omega-3-zsírsavban igen gazdag, és kitűnő E-vitamin-forrás.
