A fügefa (Ficus carica) a Földközi-tenger térségében és Keleten is az egyik legrégebbi kultúrnövény. A rövid törzsű fa/cserje ágai a földig hajlanak, lombozata kellemes árnyékot ad. Forró éghajlaton az árnyékos helyek éppen olyan értékesek, mint a víz.
A füge pépje gyógyír
Az ókorban gyógyító, energetizáló erejét használták a kimerült ember gyors talpra állítása érdekében. A fügének nagy a cukortartalma, pépje pedig kitűnő gyógyír volt fekélyre (Hiskia király krónikásai is feljegyezték áldásait), torok- és fülfájás estén is használták.
Az almához és a szőlőhöz hasonlóan a füge is segíti a méreganyagok távozását a szervezetből, rostjai és apró magjai pedig segítik a bélrendszer tisztítását , rendszeres fogyasztásával megelőzhetjük a székrekedést.
Emellett erősíti az immunrendszert, kiegyenlíti a testben előforduló túlzott savképződést . Gyermekek estében táplálkozásfiziológiai szempontból azért is értékes, mert magas a gyümölcscukor-tartalma.
Hazánkban a fügét elsősorban szárított formában hozzák forgalomba, bár gyümölcsfát is egyre több kertben látni: a melegebb teleknek köszönhetően a szabadban is átteleltethető.
Természetes hashajtó
A modern gyógyászatban a füge természetes hashajtóként is szerepel. A füge és a manna vízben oldódó alkotórészeiből olyan szirupot készítenek, amely serkenti a bélműködést. A manna nem egyéb, mint a mannakőris törzséből származó lé megszárítva, tehát nem tévesztendő össze a Bibliában emlegetett mannával. A készítmény felnőtteknek, valamin szoptató kismamáknak is ajánlott.
