A cukor és az egyéb édességek teljes elhagyása nehezen kivitelezhető, de nem is feltétlenül ez a cél. Az elmúlt évtizedben ugyanis előtérbe kerültek a cukorpótlók, melyeket a szájban található baktériumok nem bontanak le, ezáltal sav sem képződik. Így ma már a fogászati megbetegedések megelőzésében is fontos szerepet játszanak.
Cukor helyett xilit és szorbit
A cukorpótló nem más, mint egy olyan anyag, amely édes ízt kelt, és lebontását követően ugyanannyi vagy kevesebb kalóriával bír, mint a cukor. A legnagyobb múltra a szorbit és a xilit tekint vissza. Mindkettő egyfajta cukoralkohol, mely a természetben is előfordul.
A szorbitot a XIX. század második felében fedezték fel a berkenye bogyójában, de csak az 1920-as években kezdték cukorbetegeknek ajánlani. A fogszuvasodást megelőző szerepéhez csak a II. világháború után jutott, és a hatvanas évek végén már fogkímélő édességként forgalmazták. Ma már a Föld legtöbb országában könnyen beszerezhető.
A xilit nevét a fa, görög szóból kapta. Első alkalommal forgács hidrolízisének következtében állították elő 1981-ben. Természetes előfordulása a sárga szilvában keresendő, igen drága az előállítása. Forgalomba hozatala Európa-szerte engedélyezett. A szájban található mikroorganizmusok egyáltalán nem bontják le, még annyira sem, mint a szorbitot.
Klinikai kísérletek
A cukor és a fenti édességpótlók hatását klinikai kísérletekkel is igazolták. A tudósok két teljes évi vizsgálat után állapították meg, hogy akik honlapján .
