Már a kelták is ehették napjaink egy felkapott alternatív élelmiszerét, az aszalt tönkölyt, amelynek történetét eddig csak a 17. századig tudták visszavezetni kutatók. A németországi, Hohenheim Egyetem régészei az eberdingen-hochdorfi kelta település maradványai között találták meg az eddigi legrégebbi ilyen leletet, egy elszenesedett tönkölyszemet. Felfedezésükről a Journal of Archaeological Science című tudományos folyóiratban számoltak be.
Finom és egészséges is
A német kutatók feltételezik, hogy a kelták már az időszámításunk előtti 5. században éltek az éretlen tönkölytermés begyűjtésének és tűz fölötti megszárításának lehetőségével, legalábbis az ínséges időkben. Az aszalt tönköly lényege, hogy a termés betakarításával nem várják meg, amíg a tönkölyszemek megérnek, hanem egy hónappal korábban leszüretelik, majd az éretlen szemeket tölgyfatűz fölött megaszalják, de nem őrlik liszté, hanem főzve fogyasztják. Ilyesmire hajdan akkor lehetett szükség, ha korán elfogyott az előző évi termés vagy a rossz időjárás azzal fenyegetett, hogy a tönköly tönkremegy, mire teljesen beérne.
Az aszalt tönkölyt (németül Grünkern, "zöld mag") először 1660-ban említik a krónikák az amerbachi kolostor pincészetének számlájában. Ez az élelmiszer napjainkban ismét egyre népszerűbb, ugyanis nemcsak ízletes, de egészséges is: magas kálium-, magnézium-, foszfor- és vastartalma fontos építőeleme a kiegyensúlyozott étrendnek.
