Miért fontos a rostban gazdag táplálkozás?

Mivel egyre kevésbé kell megdolgoznunk rágóizmainkkal és fogainkkal táplálékunkért, a rövid távú genetikai változások az állkapocs megrövidüléséhez vezethettek.

A finomítás hátrányai

A makrotápanyagok felfedezésével (szénhidrát, fehérje, zsír) az ember rájött, hogy táplálékainkban úgynevezett haszontalan "ballasztanyagok" is vannak, melyek energiát nem szolgáltatnak, így legokosabb, ha azoktól megszabadítjuk őket. Őseink a 19. század derekán még nem tudhatták, hogy az urak eledele, a jólétet jelképező fehér kenyér voltaképpen értéktelenebb, mint az általuk fogyasztott fekete kenyér, mely teljes kiőrlésű tönkölyből, rozsból, hajdinából készült. A modern technológiáknak köszönhetően hamar elterjedt a hántolás gyakorlata, olyannyira, hogy a magyar kenyér már jó ideje egyet jelent a fehér kenyérrel. Elsősorban a növényi alapanyagok rostjait távolítottuk el, az alábbiak szerint:

• gabonák héja (fehér rizs, fehér liszt és a belőle készült sütőipari termékek stb.)
• gyümölcseink rostjai (gyümölcslevek, nektárok, szörpök, szeszes italok stb.)
• cukorrépa, cukornád rostjai (fehér és barna cukor - igen, utóbbi is rostmentes)
• olívabogyó, napraforgó rostjai stb. (finomított és hidegen sajtolt olajok egyaránt)

Ma már tudjuk, hogy a finomítás élettani szempontból nem egy szerencsés folyamat, mivel az élelmi rostok elengedhetetlenek az egészséges táplálkozásban. A finomítás során lehet, hogy tetszetősebb, jobban eltartható, könnyebben fogyasztható terméket kapunk, ám az érte fizetett ár nem feltétlenül áll arányban az előnyökkel. A rostokkal együtt sok hasznos tápanyagot is eltávolítunk az élelmi anyagokból.

A rostok fajtái

Nem minden rost egyforma. Léteznek vízben duzzadó rostok, és vízben nem duzzadók. Előbbiek a gyümölcsök rostjai (pl. alma pektinje vagy a zabkorpa), utóbbiakra példa a gabonafélék hántolt héja. Élettanilag a vízben duzzadóak a hasznosabbak, két okból. Először is, mivel vizet megkötve térfogatuk megnő, így az emésztés során megduzzadva térfogatkitöltő szerepet látnak el, és jóllakottság-érzést biztosítanak. Másodszor a beleket azok nyálkahártyáját kímélve hatékonyan tisztítják, lazább, rendszeresebb székletet eredményeznek. A vízben nem duzzadó rostok viszont egyrészt olyan anyagokat tartalmaznak, melyek gátolják több fontos ásványi anyag felszívódását, másrészt pedig éles szélükkel felsérthetik a vékonybél érzékeny falát. Mindkét típusra jellemző, hogy rágásra késztetnek: minél kevésbé feldolgozott egy étel, annál rostosabb, így sokat kell rágni, és ez idő alatt is szívódik fel tápanyag. Több rost, több rágás, hatékonyabb felszívódás, teli has, kevesebb kalória, olvadó plusz kilók.

Rostdús táplálékok fogyasztása

Az állati eredetű táplálékaink kevés rostot tartalmaznak, így minél kevesebbet fogyasztunk belőlük, annál kisebb lesz az elégtelen rostbevitel miatt fellépő emésztőrendszeri megbetegedések kockázata. A rostbevitel (részben) megoldható ugyan egy pohár joghurtba bekevert korpával , ám ennél élvezetesebb módja is létezik ennek. Együnk minél több minél kevésbé feldolgozott zöldséget, gyümölcsöt, lehetőleg nyersen!