Mi számít húsvéti sonkának?
A húsvéti sonka általában gyűjtő megnevezésként él a fogyasztók fejében, hiszen ezek szezonális termékek, az ünnepi időszakban vásárolhatók meg az üzletekben. A húsvéti sonka lehet nyers vagy hőkezelt, bőrös vagy bőr nélküli, csontos vagy csont nélküli sertéscomb vagy lapocka, tarja, karaj vagy csülök. Ha hagyományos ízekre vágyunk, a parasztsonkát kell választani, ami bőrrel és szalonnával fedett, megfelelően formázott sertéscomb vagy lapocka, amelyet sózással, pácolással és füstöléssel tartósítanak, és egészben vagy darabban forgalmaznak.
Hol vásároljak húsvéti sonkát?
Húsvéti sonkát vásároljunk ott, ahol egyébként is szoktunk húst, húskészítményeket venni és nem érte még csalódás - akár hentes üzletről, akár szupermarketről legyen szó. A lényeg, hogy ne vásároljunk ismeretlen helyen, csak azért, mert ott olcsóbb!
Ha a húspult előtt állok és számtalan sonkát látok, hogyan válasszak?
Vegyük szemügyre a különböző termékeket - szó szerint! A jó minőségű füstölt sonka jellemzője, hogy "pácérett", azaz a terméket megvágva a metszéslapja egyöntetűen bordó, sötétrózsaszín, íze kellemesen sós - tehát jellegzetesen füstölt színű, ízű és illatú. Alapvető elvárás, hogy a sonka ne legyen "véraláfutásos", a bőrös részen esetleg rosszul szőrtelenített. A termék állaga tapintásra nem lehet puha, nyomás nélkül levet engedő vagy éppenséggel túl kemény, beszáradt. Jó minőségű sonka esetében zsír-, folyadék-, só- vagy zselékiválást nem láthatunk a csomagoláson!
A prémium termékek előállítása során a pácolás hagyományosan sózással történik, míg az olcsóbb tömegtermékek gyorspácolással, változó páclébevitellel készülnek. A felvágatlan sonkáról kívülről nem állapítható meg, hogy az hagyományosan érlelt vagy gyorspácolt, főtt termék-e. Felvágás után már látható, hogy a hagyományos nyers sonka jellemzően sötétvörös, a gyorspácolt termék viszont sokkal világosabb. Ha a sonkát könnyen össze lehet nyomni, valószínűleg túl sok páclével készült. Ez az eltarthatóság szempontjából jelent hátrányt.
Így vegyük meg a húsvéti sonkát! (Fotó: Europress)
Mit árul el a címke?
A címke először is, elárulja a sonka alapanyagát (az állatot, amiből a termék készült, kivéve a sertést), utal a feldolgozott testtájra (comb vagy lapocka), és informál a termék színhústartalmáról. Utóbbi szempontjából óriási a szórás a magyar piacon. Találkozhatunk "gazdag", 88%-os sertéscomb tartalmú vagy 63%-os pulykamell tartalmú sonkával, de van olyan is, amelynek a hústartalma még az 50%-ot sem éri el!
Azt a terméket, amelyikről hiányzik a címke, inkább ne vegyük meg! A gyorspácolt sonkák címkéjén olykor ijesztően hosszú felsorolást találunk a különböző adalékanyagokról, ízfokozókról és állományjavítókról, de pusztán emiatt nem kell meghátrálni, hiszen ezekből kizárólag engedélyezett mennyiséget tartalmazhatnak a termékek.
A hatóságok húsvét táján külön figyelik a szezonális termékeket. Gyakori szabálytalanság a többi között a húskészítmények nem megfelelő tárolás miatti romlása, valamint hogy a termékek jelöletlenül, vagy hibás, illetve hiányos jelöléssel kerülnek forgalomba.
A laboratóriumi vizsgálatok időnként túl magas konyhasó-tartalmat mutatnak ki. Az Élelmiszerkönyv előírja, hogy a nyers sonkák és a parasztsonkák nátrium-klorid-tartalma nem lehet több mint 7 százalék, főtt sonkáknál pedig 4,5 százalék a határérték.
A címkén szerepelnie kell az EU által kiadott regisztrációs számnak, amelyet lédig termékek esetében a szállítólevél kell, hogy tartalmazzon, ezen kívül a gyártó/forgalmazó megnevezését.
Sok külföldi terméket látok az üzletben. Egyesek miért ennyire drágák, mások miért ennyire olcsók?
Az érlelt sonkák esetében a magyar parasztsonkát követő árkategória a füstöléssel készült osztrák, német, belga termékvonal. Ár szempontjából ezután következnek a mediterrán országok crudo sonkái , amelyek már füstölés nélkül készülnek. A szárított-érlelt prosciuttók, serranók és ibericók árában a minőséget kell megfizetni, azt, ahogyan a különleges körülmények között tartott és kiválogatott sertésekből akár éveken keresztül készítik a gondosan érlelt sonkát.
