Mélyen belül, az ember óriási étvággyal vetné rá magát a húsokra. Ahhoz, hogy izmokat építsünk, illetve megtartsuk őket, mindenekelőtt egy dologra van szükségünk: fehérjére. Vadászó-gyűjtögető őseink az elejtett állatok húsát ették, és olyankor félretették a bogyókat és gyökereket. Időközben az élelmiszerek kínálata megváltozott, ám a fehérjeéhség az évezredek során megmaradt.
Ám a hús utáni vágyat, ezt az egész "étvágyszisztémát" könnyen meg lehet téveszteni: nem kell ahhoz húsnak lennie a tányéron, hogy nekiálljunk enni. Elég, ha úgy ízlik, mintha hús lenne, amit fogyasztunk. Az élelmiszeripar ezt már régóta tudja: éppen ezért a felismerhetetlenségig feldolgozott ételeinket az ízérzékelésnek megfelelően alakítja ki - írja a német lap, a Die Zeit .
Az emiatt kialakuló elhízást két ausztrál táplálkozáskutató, Stephen Simpson és David Raubenheimer vizsgálja. Az ő teóriájuk az imént felvázolt gondolatmenet is, ami a chipsropogtatás és a húsok iránti vágy között teremt kapcsolatot, s a kulcselem ebben a rossz fehérjék fogyasztása.
A zacskós snackek és a gyorséttermi ételek ugyanis a drága hús helyett elsősorban olcsó sóból és ízfokozó glutamátból (nátrium-glutamátból) állnak. Ez utóbbi felelős az umami-ízért, hiszen szájunk umami-ízlelőbimbóit célozza meg. Magyarán: a glutamát beindítja a húsok ízének érzékeléséért felelős érzékszerveinket. Ezért aztán az ilyen ételek "kiadósnak" érződnek, ezt társítjuk hozzájuk - ez Stephen Simpson véleménye, aki a Sydneyi Egyetemen tanít.
A nagy étvággyal pusztított "hamis ételek", snackek, gyorséttermi hamburger-menük így táplálkozástechnikai ördögi körbe taszítják a fogyasztókat az ausztrál kutatók szerint. Hiszen ezekben az ételekben nincs hús, vagy minimális a hústartalmuk. Ezért a test számára hiányoznak továbbra is a fontos fehérjék.
A következmény: sokan a fehérjének vélt anyagokkal tömik magukat, és közben számolatlanul viszik be a kalóriákat, zsírokból, cukrokból és más magas koncentrációjú anyagokból. Ez azonban már túl sok az anyagcserénknek: az étvágyunk "megbolondul", és egyre csak a chipses zacskók felé nyúlunk . Így hízunk el, a vágyott fehérjék utáni értelmetlen hajsza során.
Mindez nem azt jelenti, hogy Simpson a húsban gazdag ételek túlzott fogyasztását javasolná. Ez ugyanis szintén egészségtelen lenne. (Egérkísérletekben ezt maga bizonyította be: magas fehérjetartalmú élelemmel táplált rágcsálói a többinél előbb pusztultak el.) Inkább a bevitt tápanyagok egyensúlyára hívja fel a figyelmet az ausztrál kutató. Ezért veszélyesek a "fehérjeimitátorok", mert megzavarják a hús érzékelését, és így felesleges kalóriák bevitelét eredményezik.
Az "umami-átverésről" vannak azért más vélemények is. Nem ez az elhízás egyetlen tényezője a Die Zeit szerint, amely egy német specialista, Andreas Pfeiffer véleményét idézi. Pfeiffer szerint az elhízásban genetikai tényezők is szerepet játszanak. Ráadásul arra érdemes a leginkább figyelnünk, hogy aki fogyni akar, annak több energiát kell elégetnie, mint amennyit bevisz a szervezetébe. Ezért az elfogyasztott ételek összenergiáját kell elsősorban figyelni a német orvos-szakértő szerint.
