A 60-as, 70-es években hazánkban már jelen lévő hekk feltételezhetően a magyar édesvízi halak exportja következtében fellépő készlethiány pótlása, illetve a keszegfélék árának növekedése miatt jelent meg - írja a Nébih Szupermenta . Rendkívül könnyű elkészítése miatt hamar közkedvelt halétellé vált itthon is, emiatt is sütötték, illetve - egyfajta hagyományként - sütik mind a mai napig a balatoni büfékben, strandokon és éttermekben a Dél-Atlanti óceán partja mentén a Földközi-tengeren, Észak-Skandinávián és Izlandon át egészen Észak-Afrikáig nagyüzemben halászott tengeri ragadozóhalat.
A hekk latin nevén Merluccius merluccius. Teste hosszúkás, maximum 1-1,6 méteresre nő, súlya maximum 10-16 kilogrammot ér el. A hazánkba érkező hekkek igen fiatalon kerülnek a hálóba, forgalomba kizárólag fej nélkül kerülnek. Kívülről szemlélve a hal háta és oldala szürke, hasa fehér-ezüstszürke színben pompázik. Szája szeme alá húzódó, fogai hosszúak és nagyon hegyesek. Táplálkozását tekintve ragadozó, leginkább éjszaka rajhalakkal vagy heringekkel táplálkozik a felszín közeli nyílt vizeken, nappal pedig 200-300 méteres mélységbe húzódik.
Fehér húsa jó minőségű, kellemes, enyhén halízű, jól átmosott állapotban pedig mentes a jellegzetes halszagtól. Majdnem teljesen szálkamentes, így gyermekek számára is könnyen fogyasztható. Főzést, sütést követően a hús könnyen leválik a gerincről, kevés vizet enged, nem omlik szét. Megsütve szinte egyöntetűen fehér, kívül roppanós, könnyedén fűszerezhető, íncsiklandozó étel. Általában sütve, kovászos uborkával vagy savanyúsággal , friss fehér kenyérrel, valamint sült burgonyával fogyasztjuk.
