Az elhízás világszerte fokozódó mértéke miatt a szénhidrátok étrendünkben betöltött szerepének megítélése rendkívül ellentmondásos. Összegyűjtöttünk néhány tényt a szénhidrátok szervezetünkben betöltött szerepéről.
A szénhidrátok nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az emberi testben. A táplálkozási szakemberek folyamatosan hangsúlyozzák a szénhidrátokban gazdag étrend jelentőségét: napi energiafelvételünk több mint felét ebből a tápanyagból (főként keményítőből) javasolt kielégíteni. Mindkét típusuk, a cukrok és a keményítők grammonként 4 kalória (kcal) energiával látják el a szervezetet. Az összehasonlítás kedvéért ugyanekkora mennyiségű zsír 9, míg ugyanennyi alkohol 7, a fehérje pedig 4 kalória energiát biztosít. A szénhidrátok harmadik nagy csoportját a rostok alkotják, amelyek szervezetünk emésztőrendszere számára nagyrészt feldolgozhatatlanok, így az energiaellátásban nincs szerepük, de számos fontos élettani feladatuk van, például a bélműködésben.
A megfelelő agyműködéshez folyamatos cukorellátás szükséges. Egy átlagos felnőtt agya naponta körülbelül 140 grammnyi glükózt használ fel, ami a napi cukorfogyasztásunk felét teszi ki. Számos tanulmány mutatott rá a szénhidrát tartalmú élelmiszerek és italok fogyasztása és a jobb szellemi teljesítmény - javuló memória, rövidebb reakcióidő, pontosabb figyelem - közötti összefüggésre.
Szénhidrátban dús ételek, nassolnivalók vagy cukros üdítőitalok fogyasztását követően a kognitív agyi funkciók javulását tapasztalták. Egy felnőttek részvételével végzett kísérletben például a vezetési teljesítményt vizsgálták szimulátor segítségével, hosszú, 120 kikolméteres szakaszon. A kísérleti személyek egyik csoportja cukros italt, a másik csoport vizet ivott a teszt előtt és közben. A cukortartalmú folyadékot fogyasztók körében alacsonyabb volt a vezetési tesztben elkövetett hibák száma.
Szervezetünk glikogénraktárai (a rövidtávú energiát adó "glükóz" raktárai), amelyek a májban és az izmokban találhatók, intenzív és hosszú távú (60-90 perces) mozgás során gyorsan kimerülnek, ez az oka annak, hogy elfáradunk. A cukrokat, ásványi anyagokat és vizet tartalmazó sportitalok segítenek megelőzni a kiszáradást, késleltetik a fáradtságérzet kialakulását és feltöltik a test glikogénraktárait, fogyasztásuk egyenletesen tartja a vércukorszintet, így nincs szükség a tartalékok mozgósítására. Intenzív testmozgás esetén pedig a glikogéntartalékokat később használja fel a szervezet. Az alacsony glikémiás indexű (mérsékelt vércukoremelő hatású) szénhidrátok lassabban hasznosulnak a szervezetben, így tartalék glikogén is később keletkezik belőlük.
Számos, felnőttek és gyermekek részvételével végzett felmérés mutatott fordított arányt a cukorfogyasztás és a testtömeg vagy a testtömegindex, valamint a cukor és a zsírfogyasztás között. Azok, akiknél magasabb cukorfogyasztást mutattak ki, ritkábban voltak túlsúlyosak, mint a kevesebb cukrot fogyasztók. Sok esetben fordított az arány az étrend cukor- és zsírtartalma között (a kevés cukrot fogyasztók zsírbevitele magasabb). A testtömeg gyarapodása gyakran a hosszú távú, zsír vagy cukor alapú, túlzott energiabevitel eredménye. Kimutatták, hogy a cukor szerepet játszik testünk étvágyat szabályozó rendszerében és elősegíti a jóllakottság-érzet kialakulását is.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai munkacsoportja által 140 ezer fiatal részvételével, főként európai országokban végzett kutatásban a túlsúly és elhízás előfordulási gyakoriságát, a fizikai aktivitást, valamint a táplálkozási szokások közötti összefüggéseket vizsgálták. A felmérés során szignifikáns mértékű negatív kapcsolatot találtak az édességek fogyasztása és a BMI (testtömegindex) alakulása között a vizsgált országok többségében. A nagyobb mértékű édességfogyasztás a túlsúly alacsonyabb arányával párosult. A teljes képhez hozzátartozik néhány, a vizsgálati eredményeket befolyásoló tényező: a túlsúlyos és elhízott serdülők feltételezhetően már mérsékelték édességfogyasztásukat, illetve elképzelhető, hogy néhány élelmiszer fogyasztott mennyiségét alulbecsülték a vizsgálat során.
Nagyon nehéz tehát egyértelmű összefüggést találni egyes élelmiszerek, élelmiszer-összetevők fogyasztása és az elhízás között. A túlzott energiabevitel, függetlenül a forrásától, túlsúly kialakulásához vezethet, ha nem ellensúlyozza a fizikai aktivitás energiafelhasználása. Minden élelmiszerre és italra egyöntetűen igaz az állítás, hogy a szükségleteinkhez képest túlzottan energiadús étrend részeként elhízáshoz vezet.
