Apró, ám nélkülözhetetlen mennyiségek!
Jóllehet a mikrotápanyagokból csak parányi adagokra van szükség, - ezért is az elnevezés -, éppúgy nélkülözhetetlenek, mint a nagy mennyiségben elfogyasztott energia- és építőanyag-források. Ha a kelleténél kevesebb van belőlük, ez akár ijesztő jelenségek forrása is lehet: gyakori fertőzések, furcsa kiütések, netán lassuló növekedés a gyerekeknél. A vitaminok és ásványi anyagok mellett a mikrotápanyagok közé tartoznak a nyomelemek is: csak nyomokban találhatók bennünk. Ez a tudományos definíció szerint azt jelenti, hogy kevesebb, mint napi 100 mg-ra van szükségünk belőlük.
Nyomelemek nyomában, avagy amelyek a legtöbbet nyomnak a latba
Az átlagos emberi test 4-5 gramm vasat tartalmaz, melynek kétharmada oxigénszállító és -raktározó fehérjékben található: a vér hemoglobinjában oxigént és széndioxidot köt meg, a mioglobin pedig oxigént, ez az izmok oxigénraktára. A maradék egyharmad rész vasat főleg a máj és a csontok rejtik. Vas hiányában vérszegénység, fejfájás, fáradékonyság, növekedés-visszamaradás következik be. A nők menstruációja nagy vasveszteséget is okoz, ezért nekik több utánpótlásról kell gondoskodniuk. Legalább 1-15 mg vasat kellene naponta elfogyasztani, mert ennek csak töredéke szívódik fel a bélből. Néhány zöldség is szállít nekünk vasat, főként a húsból tudjuk felvenni.
A cink a karboanhidráz nevű enzim alkatrésze, a vörösvértestek széndioxid elszállító feladatának ellátásához fontos. Szervezetünk 2-4 grammnyi cinkmennyiségének szinten tartásához napi 10-15 mg pótlás szükséges. Marhahúsból, borsóból, gabonafélékből szerezhetjük be leginkább. Ha a bélműködés zavara miatt nem tud a bélben felszívódni, nedvező bőrkiütések jelentkezhetnek. A túladagolás ritka, emésztési panaszok, gyomorfájás, hányás, rosszullétek jelzik.
Testünk mintegy 14 mg jódot tartalmaz, a jód nagy része a di- és trijódtironin nevű pajzsmirigyhormonokban található. A jódhiány pajzsmirigy-túltengéssel, golyvával jár. Naponta 130 mikrogramm jódra van szükségünk, halhúsból és marhahúsból tudjuk jól fölvenni, a jódozott só jódja viszonylag csekély mértékben hasznosul. Az átlagos emberi test 21 mg magnéziumot hordoz. A sejtekben lépten-nyomon találkozhatunk vele, mert a szénhidrát-anyagcsere enzimeinek fontos része, hiányában lassul az energiához jutás, az idegi jeltovábbításban is nélkülözhetetlen. Magnézium-tartalékaink kimerülésével idegesség, rossz közérzet, szívritmuszavarok jelenhetnek meg. A túl sok magnéziumtól viszont lanyhább lesz idegi és izomműködésünk. Fő magnéziumforrásaink a zöldségek.
A szelén a glutátion-peroxidázban található, ami fontos szabadgyökfogó és rákmegelőző enzim, ezzel segíti az immunrendszer működését. A napi szelénszükséglet 30-70 mikrogrammra tehető. Csaknem minden ételünk tartalmazza, így külön pótolni nem igen kell. Mangánból napi 2-5 mg-ra van szükség, leginkább zöldségekből jutunk hozzá. Se szeri, se száma a mangánnal dolgozó enzimeknek.
A réz nehézfém. A baktériumok számára például méreg, számunkra létfontosságú. Nagyrészt a zöld növények klorofilljából szerezzük be. Vérképzéshez és számos enzim működéséhez van rá szükség. Testünkben 0,10-0,15 gramm réz található, naponta 1-3 mg-ot kell megennünk belőle. Jó rézforrás a tojássárgája, a halhús vagy a máj.
10-20 milligrammnyi krómunkat naponta 0,1-0,5 mg elfogyasztásával biztosítjuk, hogy zavartalan legyen a vércukorszint-szabályozás, hiszen az inzulin megfelelő felhasználásához szükséges. Hiánya cukorbetegségre hajlamosít. Fő forrásai a halak és zöldségek. A szervezet 20 mg molibdénje napi 0,1-0,5 mg utánpótlásra szorul, fontos enzimalkatrész.
A fluor valószínűleg nem nélkülözhetetlen elem, de sikerült kimutatni szuvasodást megelőző hatását a fognövekedés idején. Megtalálható sok élelmiszerben: dióban, halban, teljes kiőrlésű lisztben, vagy a fekete teában, de természetes vizeinkben is.
Nyomós érvek a helyes nyomelem-fogyasztás mellett
Bár kevés szükséges a nyomelemekből, hiányuk létfontosságú folyamatokat hiúsítana meg. Egyre több szó esik a táplálkozás hiányosságait ellensúlyozó nyomelem-készítményekről. Tényleg hiányozhatnak rendes étkezés mellett? Kell-e aggódnunk? Igen is, meg nem is. Ha kiegyensúlyozottan fogyasztanánk húst és halat is, ám legalább négyszer-ötször annyi mindenféle zöldséget is, nem volna gond a nyomelemekkel. Csakhogy ritka kivételtől eltekintve nem így táplálkozunk. Ön például megeszik napi öt adag salátát?
Ráadásul a tömegtermelés miatt táplálékaink, még a zöldségfélék is, egyre silányabbak, fontos ásványi anyagok, nyomelemek is eltűnőben vannak belőlük. Mielőtt azonban nyomelempótló készítmények dobozaihoz nyúlunk, nem árt tudni:
A legfontosabb nyomelemek szerepét jobbára sikerült tisztázni, de bőven akadnak még homályos pontok. Egyes nyomelemek pótlására vonatkozóan ellentmondó vizsgálati eredmények vannak arról, valóban használnak-e. Az egyes tápanyagok és nyomelemek hiánya vagy többlete befolyásolhatja a többi szükségletét. Ráadásul a tápanyagszükséglet az egészségi állapottól is függ. Az sem mindegy, milyen formában érkezik egy nyomelem. Ásványi formában alig hasznosul, természetes formában az egyik a zöldségekből, a másik a húsokból vehető fel hatékonyan.
Egy adott készítmény hasznosságáról és hatékonyságáról tehát vajmi keveset árul el, hogy hány milli- vagy mikrogramm nyomelem van benne. Épp ezért, ha egészségesek vagyunk, lehetőleg komplex készítményeket alkalmazzunk, amelyek egymáshoz viszonyítva természetes arányban tartalmazzák a vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket, és amelyek hasznosságát az adott összetételben és dózisban komoly vizsgálatok bizonyítják. Végül pedig az orvosi konzultáció is ajánlott.
