Negyven évvel ezelőtt fedezték fel, hogy a szelén létfontosságú összetevője mind az emberek, mind az állatok táplálékának. Kémiai szempontból ez az elem a kénhez hasonló.
A szelén fontos része azoknak az enzimeknek, melyek az élő sejtek szabad gyökök elleni védekezésében vesznek részt. A szabadgyökök olyan reaktív molekulák, melyek egy vagy több páratlan elektront tartalmaznak. Erősen reakcióképes, agresszív anyagok. Szervezetünkben normális esetben a légzés és az oxidációs folyamatok során keletkeznek, de termelődnek környezeti hatások: cigarettafüst, kipufogó gázok, erős UV-sugárzás (napozás) hatására is. Hasznos funkciójuk, hogy az immunsejtek ezek segítségével képesek megölni a kórokozókat. A szervezet saját sejtjeire azonban káros hatással vannak, mert apró lövedékekként bombázzák őket, láncreakciókat indítva el a sejthártyákban, a génekben. Feltételezések szerint a rákos folyamatok elindításában a sejtek szaporodásáért felelős DNS és RNS molekulák szabadgyökök által történt károsodása is szerepet játszik. Mivel a szelén azoknak az enzimeknek az alkotórésze, amelyek képesek a szabadgyököket közömbösíteni, így felmerült az a lehetőség, hogy a szelén bevitelével a rákos folyamatok kialakulásának valószínűsége csökkenthető. A szelén túlzott bevitele azonban mérgezést okozhat, ami a bőr, a köröm és a szőrzet károsodását válthatja ki, és esetenként idegrendszeri tüneteket is okozhat.
A felnőtt szervezet napi szelén szükséglete: 0,12 mg. Ezt a mennyiséget a táplálékkal abban az esetben lehet biztosítani, ha a növények képesek a talajból megfelelő mennyiségű szelént felvenni. A savas esők hatására a talajban lévő szelén vegyületek olyan formába alakulnak át, amelyekből a növények csak kis mennyiséget képesek felvenni.
Élelmiszerek, amelyek szelént tartalmaznak: barna rizs, teljes kiőrlésű gabonából készült lisztek, búzacsíra, szezámmag, dió.
Molibdén
A periódusos rendszer 42-es rendszámú eleme. Azóta tekintik esszenciális nyomelemnek, amióta megállapították, hogy számos fémtartalmú enzimben jelen van. Legfontosabb szerepe a húgysav lebontásában résztvevő enzim működésében van. Állatkísérletek alapján arra lehet következtetni, hogy hiánya szerepet játszhat a xantint tartalmazó vesekövek keletkezésében. Általános felszívódási zavar vagy hosszantartó vénás táplálás esetén alakulhat ki a hiányállapot.
Napi szükséglete: kb. 0,35 mg.
Főbb molibdén forrásaink: gabonafélék, száraz hüvelyesek, húsok, tej. III. évfolyam, 10. szám
