Mikor beszélünk székrekedésről?
Székrekedésről van szó, ha
- a székelés a normálisnál ritkábban következik be,
- a széklet kemény, víztartalma, formálhatósága csökkent,
- a székletürítés csak a hasprés hosszas, nagy erőfeszítéssel járó működtetésével lehetséges,
- székeléskor nem sikerül az ampulla kiürítése, a széklet teljes mértékű eltávolítása.
A székrekedés okai
A székrekedés előidézésében
- a salakszegény étrend,
- az elégtelen folyadékfelvétel,
- a túlságos elfoglaltság, amikor a székelésre nem fordítanak elég időt,
- a rendszertelen életmód,
- a rendszeres székürítés elmulasztása,
- a székletvisszatartás a székelés fájdalmassága miatt (pl. aranyeres csomó, végbélnyálkahártya berepedés),
- a mozgásszegénység, fizikai aktivitás hiánya,
- az ágyhoz-kötöttség, immobilizáció,
- környezetváltozás,
- időskor,
- székrekedést kiváltó gyógyszerek szedése (diuretikumok, antidepressansok, antihypertensiv szerek, stb.) játszanak legtöbbször szerepet.
A székrekedés kezelése
A gyógyítás csak akkor célravezető, ha tisztáztuk, mi idézte elő a székelési zavart. Salakszegény étrend esetén (ilyenkor hiányzik a bélfal mozgásának normális ingere) több élelmi rostot tartalmazó ételek: nyers főzelékek, gyümölcsök, barna kenyér, szemes termékek, magvak fogyasztását szorgalmazzuk. Az obstipáló egyénnek (is) kiegyensúlyozott étrendet javaslunk, gyakori kis étkezésekkel.
Célszerű, ha energiaszükségletének nagy részét komplex szénhidrátokkal fedezi, s gondoskodik megfelelő folyadékfelvételről. Időskorban a szomjúságérzés csökken, s ha nem elég az elfogyasztott folyadék mennyisége, a széklet víztartalma, konzisztenciája, képlékenysége csökken. Rendszertelen életmód esetén ennek megváltoztatására teszünk kísérletet. A székelési inger ismételt elnyomása azt eredményezheti, hogy az inger veszít intenzitásából, idővel egészen kialszik, s a végbél izomzatának az ernyedtsége nehezíti a székelést. Ilyenkor a rendszeres, naponta azonos időben megkísérelt székelés javít a helyzeten. Ha a fizikai aktivitás hiánya, a testmozgás hiánya csökkenti a bélmotilitást, több mozgást, tornát, sétát javaslunk.
Mindebből következik, hogy a kezelés egyénre szabott, alkalmazkodik ahhoz az okhoz, amely a székrekedést kiváltotta. A székürítést - mint minden egyéb funkciót - az egyén pszichés állapota is befolyásolja, hiszen az erősen hat a vegetatív idegrendszer tónusára. A székrekedés kezelésére számos gyógyszer áll rendelkezésre. Ezek vagy a széklet mennyiségét növelik, lágyítják (sós hashajtók, kolloidális hashajtók), vagy a bélfal izgatásával hatva fokozzák a bélmozgást, vagy a bélnyálkahártya sejtjeit késztetik fokozott szekrécióra, és a bélfalat sikamlóssá teszik, ezáltal megkönnyítik a beszáradt széklet kiürítését. Rendszeres alkalmazásuk a hozzászokás veszélyével jár.
Átmenetileg szükséges lehet valamilyen természetes (gyümölcs-sűrítmény, hashajtó tea) vagy szintetikus gyógyszerhez folyamodni, azonban tartós használatuk inkább rontja a helyzetet.
